Azt már kevesebben tudják róla, hogy ringbe lépett ő profi ökölvívó mérkőzéseken is. Don Turner volt az edzője (Evander Holyfield edzője) és Don King volt a promótere. Veretlen az ökölvívásban a mai napig mégis inkább a K-1 és a kickbox mellett döntött, ezt a sztorit olvashatjátok most.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a történetnek két verziója van, az egyikben minden olyan mint egy tündérmesében. Don King felfedezi a francia nehézsúlyú bunyóst, Evander Holyfield lesz az edzőpartnere és a Holyfield-Bean gálán szerezheti meg WKN nehézsúlyú Muay Thai bajnoki övét. Aztán profi ökölívóként két győzelmet is szerez Amerikában, majd egyet Franciaországban, aztán hirtelen vége lett a sztorinak és Ishii mesternek köszönhetően a K-1 szervezet jogi úton elintézte, hogy Jerome ismét nekik bunyózhasson!
Nos ezt a történetet ismertem én is, egészen a mai napig, ám egy kis nyomozásnak és egy bennfentes barátnak köszönhetően megismertem a nem hivatalos, igaz történetet. (*A pár napja közzétett Le Banner pályafutás leírásban még a hivatalos verzió szerepel.),
De akkor, hogy is történt az eset valójában? Don King mit látott Le Banner-ben, Holyfield mit tett hozzá a karrierjéhez és mégis milyen volt az amerikai álom?
Az egész sztori, hogy kerek legyen kicsit előbbre kell menjünk az időben. A franciáknak volt egy remek félnehézsúlyú bokszolója Fabrice Tiozzo. Ismerősen cseng a név? Ő volt az aki 2005 februárjában kiütötte Darius Michalczewski-t megvédve ezzel a WBA világbajnoki övét és visszavonultatva a lengyel tigrist. (A Michalczewski által elveszített WBO övet birtokolta később Erdei Zsolt) Szóval Tiozzo is belekóstolt az amerikai álomba és a keserű, Don King-el való munkába. „Belefáradtam, hogy várjak a nagy meccsre, pontosabban a nagy meccs pénzre. Don King össze akarta hozni a rangadónkat Jean-Marc Mormeck-el itthon Franciaországban, az mondta 1.000.000 eurós meccs lesz. De mind a ketten tudtuk, hogy ezen a meccsen egyetlen ember keresne ennyit, annak az embernek a neve pedig Don King.” - Nyilatkozta King miután befejezte a közös munkát az amerikaival. Tiozzo egyébként A WBA és a WBC bajnoka volt félnehézsúlyban még cirkálósúlyban a WBA címét őrizte.
1997-et írunk, egy francia sportszereket gyártó cég, a Walter bokszkesztyű reklámfotózásra hívta a K-1 szervezetnél vitézkedő Jerom Le Banner-t aki ekkoriban volt 25 éves. A fotózáson a tulaj megemlítette neki, hogy ismeri Fabrice Tiozzo edzőjét, Jean-Christophe Courréges-t és ha gondolja összehozza őket. Le Banner megköszönte a felajánlást és elkezdett közösen dolgozni vele, az első boksz mérkőzésre 1998 februárjában került sor Portugáliában ahol a román Panait verte a 4. menetben TKO-val. Itt jött a kecsegtető lehetőség, hogy Amerikában, Evander Holyfield edzőtársa lehet és annak az edzője Don Turner foglalkozna vele. Le Banner persze kapva-kapott az alkalmon és meg sem állt az egyesült államokig, ahol az egyik edzésen Don King személyesen nézte a munkáját. King-nek megtetszett a francia nehézsúlyú és elhatározta, hogy ő lesz a következő „Nagy fehér reménység”. Meghívta Miami-ba és ott négy ügyvéd előtt aláíratott vele egy szerződést, persze nem kell hozzá nyomozónak lenni, hogy kitaláljuk mind a négy ügyvéd Don King-nek dolgozott.
A történet innen vesz érdekes fordulatot, az amerikai edzőtábor ugyanis a következőképpen nézett ki. Le Banner-t az edzőteremben szállásolták el, amit csak felügyelettel hagyhatott el, ha a boltba kellett mennie. A szerződése szerint ebben az időszakban csak edzenie szabadott. Don King megállapodást kötött néhány börtönnel, hogy a bokszolói bemennek beszélgetni a jó magaviseletű foglyokkal. Le Banner ilyeneken vett részt, miközben készült és edzőmeccseket vívott. Apropó saját nem hivatalos elmondása szerint gyakran olyan termekben kellett edzőmeccset vívnia ahol rajta kívül nem volt fehér ember. A hivatalos történetben Holyfield edzőpartnere volt viszont a valóságban sosem edzett a legendás ökölvívóval csak Michael Grant-el és Larry Donald-al. (Mind a két bunyós a felső kategóriás felhozó emberek sorait erősítette.)
A kickboxos ökölvívó tudás azonban jóval elmaradt Grant és Donald tudása mögött így a sparringok során Le Banner sokat kapott, viszont sokat tanult is, aminek később hasznát is vette a K-1 mérkőzésein. Időközben Le Banner meccselt K-1-ben is hiszen élő szerződése volt a japánokkal de Don King címzett számukra egy levelet, hogy Jerome bizony neki bunyózik a szerződése szerint. Két győzelmet aratott az USA-ban, majd a Holyfield-Bean gálán egy amerikai szervezet a WKN nehézsúlyú Muay Thai bajnoki címét szerezte meg egy olyan srác ellenében akinek talán még low kick meccse sem volt, nemhogy Muay Thai. (Don King-nek mellesleg fogalma sem volt róla, hogy a Muay Thai és a Kickbox nem ugyanaz a sportág...)
1998 végén a könyörtelen Deák Ferenc ellen lépett ringbe Franciaországban, az új management ugyanis ezzel a mérkőzéssel akarta elindítani Le Banner francia boksz karrierjét. A könyörtelen viszont nem volt túl jó partner ehhez, még az első menetben egy zsák szerepét töltötte be, addig a második menetben folyamatos fogások miatt a vezetőbíró véget vetett a mérkőzésnek!
A mérkőzés felvétele (A cikk a videó után folytatódik)
A „tündérmese” vége pedig nem az ami a médiában elterjedt, hogy Ishii mester megoldotta a problémát. A King-el kötött szerződésből egy francia promóter, Samy Khebchi ügyvédei által sikerült kiszabadulnia
A cikk megírásában hatalmas segítségemre volt kollégám, Állítólag Bronson, akinek a személyes szakmai blog-ja itt érhető el! : https://bit.ly/34Fabkq
