Idén lesz már talán hét éve is, hogy befejeztem az edzősködést és megszüntettem a csapatomat. Ennyi év távlatából már azért lehet anekdotázni, és „érett” felnőtt fejjel elgondolkozni rajta, hogy az ember mit is csinált jól vagy rosszul a múltban.

A minap nosztalgiáztam egy kicsit és visszanéztem pár, tíz évvel korábban készült videót az edzéseinkről. Az egyik ilyen felvételen úgy vágok állba egy tanítványt, hogy még a kezem is belefájdult, tisztán emlékszem, hogy ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy vége a sok éves berögződésnek és befejezzük a 10oz súlyú kesztyűkben való edzést, mielőtt valaki komolyabban megsérül. Akkor fiatal felnőttként jól tudtam, hogy az azonnali váltás nem mindenki számára lesz kivitelezhető, hiszen volt aki gyereket nevelt és olyan is akitől nem kértem tagdíjat figyelembe véve az anyagi lehetőségeit. A kedvenc sztorim a témában, hazánk egyik ismert K-1 bunyósához köthető, aki még a 2000-res években jutott ki japánba, hogy Musashi edzőpartnere legyen.

- Megjelentem ott a kis 10 unciás kesztyűmben, az edző meg ott ült mellettem és kérdezte, hogy mire mégis mire készülök. - Mesélte egy közös utazásunk során az autóban. - Mondtam neki, hogy kesztyűzni jöttem, ő pedig a fejét rázva mondta nekem, hogy biztos nem! Itt a minimum elvárás a 16 uncia és ha már úgyis vásárolni megyek, akkor jó lenne, ha beszereznék egy vastag sípcsontvédőt is, mert ide nem sérülni járnak az emberek.

Ez a történet akkor beleégett az agyamba! Mennyi ideig ütüttök egymást a nem megfelelő kesztyűkben, pedig a nagyobb súlyú kesztyűket korábban is meg lehetett vásárolni. Sajnos, pont azok nem foglalkoztak/foglalkoznak a dologgal, akiknek a legjobban kéne, az edzők!

Az edzés elején összehívtam a srácokat és a legjobb szónoki képességemmel osztottam meg velük a fenti történetet, hogy aztán mindenkinek ultimátumot szabjak és egy hat hónapos határidővel arra kérjem őket, hogy cseréljék le a kesztyűket! A fogadtatás abszolút pozitív volt, a legtöbben megértették, hogy ez nem csak az én agyamból kipattanó hülyeség, hanem egy alapvető elvárás, ami mellesleg az ő egészségüket szolgálja. De az ember egy nagyon furcsa állatfaj, erre pedig azok, akik emberekkel foglalkoznak, időről-időre elszörnyedve kell, hogy rájöjjenek. Az egyik 80kg-os srác megjelent egy új kesztyűben, ami már távolról nézve is alulról súrolta a 10 unciát.

-Új kesztyűd van? - kérdeztem tőle.

-Régen vettem, de igen új! Csak eddig nem használtam.

-De ez nem jó – rontottam el a kedvét. -, kifejezetten kértem, hogy 14 unciásat vegyetek, minimum!

-De ez nem 10-es! - kérte ki magának! - 12 unciás.

Nem emlékszem pontosan a következő pillanatokra, de a választ minden bizonnyal pár másodpercnyi kellemetlen csend követte.

-Attól, hogy új még vegyél egy 14 unciásat. - zártam le a beszélgetést.

Teltek-múltak a hetek és a hónapok, a legtöbben pedig beszerezték az új kesztyűket. A beszélgetéseink alapján megértették, hogy verseny kesztyűkben felesleges sérülések tucatjait szedhetjük össze, ez pedig évekkel rövidítheti meg a versenyzők jövőbeni karrierjét. Persze kisebb-nagyobb viták voltak mint a legtöbb kapcsolatban, de a jogos elvárás lassan a 100%-os megvalósuláshoz közelített. Időközben én már a 14-es modellt is 16 unciásra cseréltem, ezért a régi kesztyűt bedobtam a közösbe, hiszen a versenyzők 90%-a már váltott a nagyobb modellekre.

Az eredmények jöttek, klubunk méretéhez képest pedig ez kiemelkedő sikernek számított. Mégis edzésről-edzésre szembesülnöm kellett egy hülyével, aki azzal a bizonyos 12 unciás kesztyűvel lépett a ringbe.

-Azzal nem fogsz kesztyűzni! - szólítottam fel sokadjára!

-Akkora elkérhetem a pirosat?

-Rendben, de ettől függetlenül vegyél magadnak egy újat. -kértem

Eltelt egy újabb hónap, az ígéreteivel pedig tele volt a padlás, tudtam, hogy van pénze, hiszen előtte pár héttel segítettem neki megvásárolni egy új, drága meccs kesztyűt.

-Elkérhetem a pirosat? -kérdezte az edzés elején.

-Nem – Makacsoltam meg magamat, ugyanis már idegesített minden kifogása, időközben pedig kilyukadt a bőr is rajta. Percekre eltűnt, majd egy menet után visszatért, a lyukas rész (nem az ütőfelületen) pedig le volt ragasztva szigszalaggal. Mivel a ragasztás nem volt balesetveszélyes beengedtem a ringbe, de minden edzésen felhívtam rá a figyelmét, hogy eljött a vásárlás ideje. Amióta az eszemet tudom fejvédőben kesztyűzöm. Limitált képességeim hamar megmutatkoztak mint versenyző, azonban ez csak megerősített benne, hogy nem kéne mindenféle védőfelszerelés nélkül szétveretni a fejemet. A szemem mindig sérülékeny volt, ezért kifejezetten ügyeltem a védelmére. Eljött a sokadik kesztyűzés, a srác pedig ott ált velem szemben, az én „kidobott” és megragasztott kesztyűmben. Laza kesztyűzés volt, lehajoltam ő pedig ütött egy felütést, tenyérrel... Éreztem ahogy a szigszalag felkunkorodó része végig karmolja az arcomat és jelzésértékűen megsimítja a szemgolyómat is. Mondanom sem kell rosszul viseltem a balesetet, a nemtetszésemet pedig közel sem irodalmi stílusban osztottam meg vele. A kesztyűt a kukába dobtam és közöltem a sráccal, hogy meg se lássam edzésen, ha nincsen megfelelő kesztyűje a következő találkozáskor. Két napra rá megjelent az edzésen, végre egy megfelelő súlyú kesztyűvel.

-Megvettem! - jelezte azonnal!

-Ideje volt, remélem jó áron vetted.

-Nem az volt a baj, nem volt időm elmenni! - mondta ezt egy 20 éves srác, aki az érettségi gyötrelmeit már két éve pihente ki otthon...

Miért osztom ezt meg veletek? Eladóként a mai napig tapasztalom, hogy egy-egy csapatban nemcsak megtűrik a 10oz súlyú kesztyűket, hanem kifejezetten elvárják azok vásárlását. Nem vagyok orvos, de higgyetek nekem, ez nem egészséges! Az edző aki elvárja, hogy a tanítványai ekkora súlyú kesztyűben sparringoljanak, veszélyezteti őket, ha pedig valaki mégis ezt kéri tőled akkor nyugodtan kérdőjelezd meg a döntését! Az egészségnél nincsen fontosabb, ezt a szempontot pedig észben kell tartanod versenyzőként és hobbistaként is! Az emberi hülyeségre egész egyszerűen nincsen magyarázat, pedig a kesztyű súlyának a kérdése olyan egyértelmű kéne, hogy legyen mint az, hogy az autóban bekötjük a biztonsági övet. Ezen sorokat olvasva vagy egyetértessz velem és büszkén nézel a 14/16oz súlyú kesztyűdre, vagy elszégyelled magad és kellemetlenül sandítasz rá a kiütött 10-esre... Amennyiben a második csoportot képviseled, most azonban rosszul érzed magad segítek, kattints a gombra!