Pride FC, IFL, Affliction és Strikeforce, hogy csak egy pár szervezetet említsünk amit az elmúlt évtizedben bekebelezett a UFC. Ezeknek a szervezeteknek mind volt egy eltervezett stratégiája, ami általában a versenyzők jobb fizetését jelentette. Dana White általában annyit fűzött a kezdeményezésekhez, hogy akkor ő most hátradől és megvárja amíg elköltik minden pénzüket. A UFC elnökének a terve bejött, hiszen ezek a szervezetek csak ideig-óráig tudtak a felszínen maradni.

A következő írásunkban összeszedtünk négy olyan tényt, amit a UFC máshogy csinál mint a többi szervezet és többek között ezek a lépések is a sikerük titkai!

Nem foglalkoznak a múlttal, csak előre néznek.

Ennek pedig a kiöregedett bunyósok isszák meg a levét, a régi nagyok ugyanis egy idő után már csak ugródeszkának lesznek jók. Bár Dana White általában javasolja a régi nagy neveknek a visszavonulást egy-egy rosszabb széria után, azok többnyire nem hallgatnak rá, hiszen a bunyón kívül máshoz nem igazán értenek. Chuck Liddell, Mauricio Rua vagy éppen Anderson Silva csak pár legendás név azok közül akiket a szervezet feláldozott a következő generáció befuttatásának az oltárán. Egy átlagos MMA bunyós a 20-as évei elején kezdi el a profi karriert ami azt jelenti, hogy nagyjából 20 éve van rá, hogy ebből anyagilag kihozza a maximumot. A nagy átlagnál a 30-as évek közepén tapasztalható meg a hanyatlás/kiégés, ezekután pedig már csak a nevükből élnek. Mivel a UFC elsősorban sportvállalkozás, nem érdekli őket hogy egy-egy bunyós esetleg lerombolja a „hagyatékát” hiszen a leszállóágban történő mérkőzéseken mind a ketten pénzt keresnek.

Tudatosan építik a harcosokat.

A profi ökölvívás és a UFC vagy úgy általában az MMA között az a hatalmas különbség, hogy még az elsőben egy-egy promóterrel dolgoznak a bunyósok, addig a másodikban egy promóciós cégnek. Mind a két vállalkozás célja az, hogy bizonyos bunyósokra építsen egy brand-et amit a rendelkezésre álló idő alatt ki tud maximalizálni. A profi ökölvívás világában természetes, hogy a bunyósok karrierjét felhozóemberekkel építik, akik általában tisztában is vannak a szerepükkel. A UFC-hez viszont nem kerülhet be akárki, hiszen a bunyósok általában három meccses szerződést kapnak. A szervezetnek tehát van egy olyan „roster”-je is ami felhozóembereket tartalmaz, akik jó eséllyel sosem kapnak meg majd nagyobb lehetőségeket vagy teljességgel kizárt, hogy pontozással megverjenek egy feltörekvő harcost. Ezen bunyósok persze sose fognak a TOP 20-ba sem kerülni, így egy-egy megkérdőjelezhető vereség esetén csak néhány hardcore rajongó fogja igazolni a panaszuk jogosságát.

Okosan fixálják a mérkőzéseket.

Itt nem feltétlenül az eget rengető csalásokról beszélek, ám bizonyos bunyósoknak több mindent szabad mint másoknak. Elég ha Jon Jones vagy Daniel Cormier folyamatos piszkos trükkjeire emlékezünk vagy éppen Brock Lesnar UFC 200-as dopping botrányára. Ahogy a full contact sportágakban általában, a UFC-nél is nagy szerepe van a remek KO aránynak, ezt a tényt figyelembe véve pedig már könnyebben megértjük, hogy Sean O'Malley ellen miért kellett leléptetni Kris Moutinho-t 30 másodperccel a meccs vége előtt, mikor 14:30 percen keresztül senki nem aggódott a testi éppségéért. Ha megfigyeled van pár kedvenc, akiket még a botrányos teljesítmény ellenére is tolnak és vannak olyan bunyósok akiket akkor is a szőnyeg alá söpörnek ha történelmi győzelmet aratnak.

Nem foglalkoznak a többi szervezettel, nem aggódnak az oda igazolt versenyzők miatt.

Néha csak kapkodjuk a fejünket mikor egy általunk komolynak vélt név egyszer csak a Bellator vagy a BKFC harcosa lesz. Így volt ez akkor is mikor Page VanZant pusztakézre cserélte a kesztyűt vagy mikor „Rumble” Johnson legigazolt a rivális szervezethez a Bellator-hoz. Nekünk rajongóknak ezek felfoghatatlan dolgok a UFC viszont pontosan tudja mit csinál. A szervezet már-már rabszolga szerződései hírhedtek, jelenleg is több per folyik ellenük. Ők pontosan tudják, hogy kit lehet elengedni és kit nem, azaz, hogy kiben van még kiaknázatlan anyagi lehetőség. A Bellator és a BKFC talán jelenleg jobb meccspénzekkel tud szolgálni rövidtávon, viszont a UFC már a 90-es évek óta a térképen van.

Lehet szeretni vagy utálni a UFC-t az viszont elvitathatalan tény, hogy tudják mit csinálnak! Tetszett ez a cikk? Akkor kövess minket a Facebook-on és az Instagramm-on is, hogy ne maradj le a legújabb akcióinkról!