Vadnyugat keleten! Avagy a Pride FC legendája. (Ep.5)

Vadnyugat keleten! Avagy a Pride FC legendája. (Ep.5)

A maffia befolyása a japán MMA-ban.

 

Elérkeztünk hát a cikk befejező részéhez, korábban megrökönyödhetettek rajta, hogyan ütött rajta egy japán pankrátor Rickson Gracie termén, hogy a brazil büszkeségét kihasználva megalapozzák a Pride FC alapjait. Elborzadhattatok rajta, hogy mennyire brutális szabályai voltak a szervezetnek és milyen sajátosan kezelték a dopping kérdést, majd jókat nevethettetek azokon az emlékeken amit a bunyósok meséltek a japán rajongókról. Az utolsó előtt cikkben felidéztük a Pride FC és a nehézsúlyú MMA aranykorát most pedig sötétebb vizekre evezünk, ahol betekintést nyerhettek a Pride FC sötét mozgatórugói mögé.

Stephen Quadros a szervezet kommentátora így emlékszik a Pride FC fantomjára.

„A legtöbb bunyós csak úgy ismerte Mr. Momose-t, hogy ő az a vicces öreg bácsi a „Szívem örökké fiatal” feliratú sapkában aki mindig a ring mellett foglal helyet. Quinton Jackson mindig valami csínyen törte a fejét és kitalálta, hogy ellopja Mr. Momose sapkáját. Amikor ezt meghallottam azonnal megfagyott bennem a vér, odamentem Jackson-hoz elkaptam a vállát és azt mondtam neki: Nézz rám, nézz rám! Nem tudod ki az az ember, ne csináld ezt! Szerencsére komolyan vett és nem tette meg.”

Nobuhiko Takada mint már korábban kitértünk rá, éveken keresztül próbálta egy realisztikus pankráció (jelentsen ez bármit is) mérkőzés sorozatra a ringbe csábítani Rickson Gracie-t, a brazil azonban hallani sem akart egy forgatóköny szerint zajló küzdelemről. A nyomás egyre nagyobb volt rajta, hiszen Anjo-t is meg kellett bosszulnia, hiszen a pankráció hírnevén komoly csorba esett mikor a brazil péppé verte a birkózó arcát. Takada politikai kapcsolati a végére értek, a realisztikus birkózás pedig szintén megszűnt, helyette pedig az akkor japánban is több rendezvényt tartott UFC rendszerű MMA küzdelmek kerültek a középpontba, így Takadának bele keleltt mennie egy éles mérkőzésbe Gracie-vel.

Aki egy picit is járatos a japán küzdősport szervezetek történetében az tudja, hogy ahol nagyobb pénz mozog, ott előbb-utóbb feltűnik a YAKUZA is, azaz a japán maffia. A történet pedig 1976-ig nyúlik vissza, mikor is a legendás Muhammad Ali egy crossfight keretein belül lépett a ringbe Antonio Inoki ellen. Hiromichi Momose ugyanis a YAKUZA egyik megkerülhetetlen alakja volt aki többek között ezt a mérkőzést is segített tető alá hozni. Momose később olyan szervezetek kulcsembere lett mint az Inoki pankrátor és MMA show, vagy mint a K-1 szervezet. Ő volt az aki pártfogolni kezdte Takadát és 50.000.000 Yennel valamint egy TV szerződéssel beállt a Takada – Gracie párharc mögé és megalapította a Pride FC-t. A szervezet első elnöke Naoto Morishita lett, valamint a későbbi elnök Nobuyuki Sakakibara és helyet kapott a vezetőségben.

Momose később hat évet ült börtönben, ezalatt pedig kiadott egy verses kötetet és egy intellektuális gengszterként tért vissza. Míg a bunyósk élvezték a hatalmas fizetéseket, a rajongók pedig a remekül összerakott gálákat addig a szervezet fantomja, csak mosolyogva ült a ring mellett „A szívem örökké fiatal” feliratú sapkájában. Hiába emelkedett magasra a társadalomban, hiába üzletelt felsővezetőkkel és kormánytisztviselőkkel, sosem tudott teljesen hátat fordítani az utcának.

Ahogy kijött a börtönből, megebédelt majd ott folytatta ahol hat évvel ezelőtt abbahagyta. Az a fajta maffiozó volt aki, aki védelmi pénzeket szedett be és olyan üzletemberekre vadászott akik meglopták egy-egy korábbi üzlet során. Bár Momose a háttérbe húzódott még mindig fontos ember volt a szervezet életében. Naoto Morishita-t 2003-ban holtan találták egy hotelszobában, ahol az övével akasztotta fel magát. A körülmények a mai napig tisztázatlanok de az idekenkezűség sosem lett hivatalosan kimondva. Az elnöki címet Sakakibara vette ár, majd kirobbant egy maffia háború. A történet szerint ugyanis megjelent Mr. Ishikaza egy koreai születésű gengszter, aki igényt tartott a Pride FC-re. 2003 novemberében Wanderlei Silva éppen Rampage Jackson-al csatázott míg CroCop éppen Nogueira-val nézett farkasszemet az igazi harc azonban Momose és Ishikaza között zajlott a szinfelek között, Miro ijatovic, CroCop managere pechére pedig pontosan a közepébe cseppent.

„A helyszínen volt legalább 200 felfegyverzett Yakuza, Momose és Ishikaza heves vitát folytatott az embereik pedig csatasorba rendeződtek. Annyira feszült volt a szituáció, hogy szerintem egy rossz mozdulatra voltunk tőle, hogy eldördöljün az első lövés.”

Momose a háttérbe vonult, az egyik YAKUZA klán tehát lelépett és egy másik jött a helyébe, annak aki egy kicsit is ismeri a japán bunyó világát ez nem volt különösebben meglepő történés. A hírhedt Yamaguchi-Gumi klán szedte a védelmi pénzt a legnagyobb sportcsarnokok területén, a fő céljuk az volt, hogy a meccsekre fogadni lehessen valamint rendezvényekre kinyomtatott jegyeket előre felvásárolták és az üzéreket arra kényszerítették, hogy emelt áron árulják azokat.

Inoki és a K-1 korszak hozta be a YAKUZÁT igazán a sportba. A managereknek ugyanis már nem volt annyira könnyű ugrálni a szervezetek között, hiszen egy-egy tárgyalást könnyen feszülté tehetett a szervezet bűnözés néhány alakja az előszobában. A bunyósok korábban mindig azt a szervezetet választották ahol a több pénz volt, azonban Inoki és Mr. Ishi gyakran a saját YAKUZA csoportjaikat használta fel rá, hogy meggyőzzön egy-egy bunyóst és a managerét.

Fedor mindig csak 1-1 mérkőzésre kötött szerződést a szervezettel 2003 szilveszterén viszont aláírt Inoki szervezetéhez, amivel felbőszítette Mr. Ishikaza-t. Sakakibara és és Ishikaza a rendezvény projekt manageréhez ment és a nemtetszésüket fejezték ki, ugyanis a Fuji TV vezetősége azt mondta, ha Fedor feltűnik az Ippon TV képernyőjén akkor szerződést bontanak velük.

A bunyósok többsége sosem szerzett túl sok tapasztalatot a YAKUZA embereivel, ugyanis azokkal mindig a managereik találkoztak. Azok az emlékek aik fent maradtak viszont mindenképpen megérnek pár sort.

A nehézsúlyú Don Frye így emlékszik vissza a bűnszervezet hatalmára.

„Mindent a YAKUZA irányít japánban, éjfélkor lezáratják a metrót és reggel hétig nem lehet vele közlekedni. Ez azért van mert az övék a taxi társaságok, de erről nagyon beszél senki.”

A szintén nehézsúlyú Heath Herring sokat viccelődött a témával, de elmondása alapján sosem érezte magát veszélyben.

„2004-ben a K-1 szervezethet igazoltam, a manageremnek Bas Boon-ak pedig azt mondták, hogy meg fogják ölni ezért. A hotelben mellém ált én pedig mondtam neki, hogy menjen arrébb, mert nem szeretném ha felbukkanának a Ninják, akkor összevérezne engem. Hogy veszélyben éreztem e magam valaha? Nem. Viccelődtem a dologgal? Folyamatosan!

A Pride FC halálát pontosan mint a születését a YAKUZA idézte elő. Ugyanis amikor nyilvánosságra került a szervezet bűnözés szerepe a szervezetnél, az többl nem tudott TV szerződéshez jutni.