Olvashattunk már a Pride FC nem mindennapi indulásáról, a kemény szteroid használatról és az elképesztő rajongásról is ami ezeket a bunyósokat övezte. A szervezetnél egyszerre volt jelen Fedor Emelianenko, Antonio Rodrigo Nogueira és Mirko CroCop elhozva ezzel a rajongók számára a nehézsúlyú kánaánt.
„Amikor ők találkoztak az olyan volt számomra mintha az olimpiát nézném, tényleg a legjobbak küzdöttek meg a ringben! Itt volt a világ három legjobb nehézsúlyú versenyzője, nem volt trash talk csak egyszerű válaszok arra a bizonyos kérdésre, hogy ki a legjobb!” - Stephen Qaudros
Ez a három bunyós minden kétséget kizárólag beírta magát a történelemkönyvekbe. Fedor sosem talált legyőzőre a Pride FC ringjében, Nogueira pedig a szervezet első nehézsúlyú bajnoka volt. A K-1 szervezettől leigazolt horvát 2006-ban megnyerte a szervezet nyíltsúlyú bajnoki címét tehát mind a hárman szereztek bajnoki címet a japán szervezetnél.
Az orosz és a brazil három alkalommal is megmérkőzött egymással, pontosabban csak kétszer sikerült, a visszavágót ugyanis egy vétlen fejelés miatt No Contest eredménnyel zárták. Fedor mint a két alkalommal pontozással verte a brazil fenomént. CroCop-al 2005-ban találkozott és minden idők egyik legjobb nehézsúlyú összecsapásán pontozással verte.
Nogueira 2003-ban találkozott a horváttal, akit végül az év mérkőzésén karfeszítéssel győzött le a Pride FC interim bajnoki címéért.
Bár az említett három néven kívül olyan srácok voltak még a rangsorban mint Barnett, Kharitonov vagy éppen a kisebbik Emelianenko, azonban az nem vitás, hogy a három élmenő rivalizálása egy magasabb szintre emelte a nehézsúlyú MMA fogalmát.
„Fedor az egyik legjobb bunyós a világon aki valaha élt. Egy egyszerű ember aki nagyon keveset beszélt, viszont annál többet cselekedett. Nagyon kiszámíthatatlan volt a bunyó közben és szerintem ez emelte őt ilyen magasra.” - Antonio Rodrigo Nogueira
Fedor érdemeit emeli az is, hogy minden bajnokot az ellenfelei határoznak meg. Nogueira minden idők egyik legjobb nehézsúlyú grapplere volt MMA-ban, CroCop pedig egy elit kickboxer, az orosz mégsem ott döntötte el a küzdelmeket ahol az ellenfelei esetleg gyengébbek lettek volna hanem a saját területükön múlta felül őket.
„A felkészüléseim teljesen máshogy zajlottak mint általában. CroCop és Nog annyira komplex harcosok voltak, hogy az egész tábort az új taktikai elemekre és az új technikák elsajátítására építettük fel. Ők tényleg olyan ikonikus harcosok voltak akik ellen a 100%-ot kellett nyújtanom!” - Fedor Emelianenko.
A Pride FC csúfos vége után Fedor sosem szerződött le a UFC-vel, szabadügynökként amerikai, japán és orosz gálákon lépett fel, ám a Strikeforce és a Bellator szervezetnél többször is megízlelte a vereség ízét. Bár a karrierje érdemi része 2010-ben véget ért, még 2019-ig láthatta a nagyközönség bár ez alatt a kilenc év alatt összesedett 5 vereséget és érdemi szervezetnél nem szerzett bajnoki címet.
Nogueira aláírt az amerikai szervezettel és bár szépen indult a menetelése, hiszen a második mérkőzésen megnyerte a UFC interim bajnoki címét a következő okgatonba lépéskor el is vesztette azt Frank Mir ellenében. A legendás Randy Couture-t legyőzte pontozással, aztán a korszak menője Cain Velasquez kiütötte őt, ezzel pedig ismét elszállt a bajnoki mérkőzés lehetősége. Bár volt még két győzelme, a legmaradandóbb UFC-s emléke mégis az volt mikor a Frank Mir elleni visszavágón nem kopogta le a kimurát és az amerikai eltörte a felkarcsontját. 2013-2015-ig évente egy-egy mérkőzésen lépett a ketrecbe de győzni már nem tudott így visszavonult.
CroCop bár három alkalommal is visszatért a UFC ketrecébe, maradandót őt is csak egy KO vereséggel alkotott benne. Ennek ellenére degeszre kereste magát szabadügynökként, hiszen a Rizin FF és a K-1 szervezetnél is begyűjtött egy-egy bajnoki övet. Karrierjét végül 10 meccses nyereség szériával fejezte be 2019-ben, amikor Roy Nelson-nak vágott vissza a Bellator-nál. A folyamatosan sérülésekkel küzdő horvát a mérkőzés után stroke-ot kapott így a jelek szerint végleg befejezte a karrierjét.
)