Ha egy bokszbaráti társaságban a mexikói bunyóról esik szó, akkor jobbnál-jobb bunyósok tömkelegét tudja felsororolni még egy olyan rajongó is aki kevésbé jártas a témában. Nem véletlenül, hiszen a latin-amerikai ország sok legendás bunyóssal ajándékozta meg a szeretett sportágunkat, azonban a nehézsúlyban eddig még nem tudtak mérvadó bajnokot kinevelni.
Pedig az amerikai akció és gengszter filmekben láthatjuk, hogy a képernyő tele van nagyobbbál-nagyobb termetű mexikói férfiakkal, a ringben azonban mégis ritkaság számba mennek a TOP 10-es nehézsúlyúak. Mint tudjuk az országban gyakran 14-15 éves korukban profinak állnak a bunyósok, lásd Canelo és ez gyakran a bűnöző életmódtól menti meg őket. A pontos választ arra, hogy a nehézsúlyúak miért nem érvényelsülnek nem ebből az írásból fogjátok megkapni, de betekintést nyerhettek Mexico legjobb nehézsúlyúinak a karrierjébe.
De nézzük kik is a „említendő” profi nehézsúlyúak az ország történetéből.
Andy Ruiz Jr.
Őt talán nem kell bemutatni senkinek, hiszen beugróként sokkolta a világot amikor a dopping teszten elhasaló Jarrell Miller helyett állt ki Anthony Joshua ellen, annak amerikai debütálásán és a hetedik menetben ki is ütötte azt. Ruiz remek amatőr pályafutást tudhat maga mögött, hiszen 105-5-ös rekorddal vágott bele a 2008-as olimpiai kvalifikációba, amit azonban hamar be is fejezett így 19 évesen profinak állt. Hét év alatt 29-0-0-ás rekordot épített fel és több kisebb címet begyűjtött majd megkapta a lehetőséget Joseph Parker ellen, hogy annak a hazájában Új-Zélandon küzdjenek meg a WBO világbajnoki címéért. A mérkőzést végül Parker nyerte pontozással, de az eredményt sokan vitatják a mai napig. 2019-ben aztán mint már említettük Miller elhasalt a dopping teszten és Ruiz kései beugróként történelmet írt, ugyanis kiütötte Joshua-t. Ezzel a bravúrral Ruiz nemhogy hazájának első nehézsúlyú profi világbajnoka lett, de rögtön vitathatatlan bajnoki címet is szerzett hiszen elhódította a WBA, IBF, WBO és IBO öveket. Uralkodása nem tartott sokáig ugyanis a visszavágóra még az első meccshez képest is jelentős túlsúllyal jelent meg, az angol pedig biztonsági játékot játszva simán kipontozta őt. Ruiz azóta nem lépett ringbe, május elsejére azonban lekötött mérkőzése van honfitársa, Christobal Arreola ellen, aki a WBA-nál a nyolcadik helyen tanyázik, míg Ruiz az ötödiken így minden bizonnyal az amerikai szervezet világbajnoki címét célozza meg a jövőben. Ruiz és a korábbi WBC világbajnok Deontay Wilder egyébként már „kerülgeti” egymást és felmerült kettejük év végi összecsapása, ami jó eséllyel a WBA bajnok Trevor Bryan kihívásáért zajlik majd, hiszen Wilder a harmadik a szervezet ranglistáján.
Christobal Arreola
Bár egy generációval Ruiz előtt járunk, mégis Arreola volt az aki korábban megtestesítette a mexikói nehézsúlyú bunyóst! Szintén remek amatőr pályafutás van a háta mögött, hiszen több mint 300 alkalommal lépett a ringbe a fejvédősök között és 2001-ben arankesztyű bajnokságot is nyert, igaz félnehézsúlyúként. 2003-ban állt profinak és hat év alatt 27-0-0-ás rekordott épített fel, több kisebb címet begyűjtve. Mivel 26 alkalommal idő előtt fejezte be a találkozóit a szakma úgy gondolta, hogy jó esélyel lepheti majd meg Vitali Klitschko-t is aki akkoriban a WBC világbajnoka volt valamint úgy gondolták, hogy az elmúlt 15 év egyik legjobb nehézsúlyú bajnoka lehet. Vitali végül rommá verte a mexikóit és romba döntötte a szakértők jóslatait. Később kapott még nagyobb lehetőségeket, de nem tudot élni velük, 2010-ben Adamek pontozta ki, 2013-ban pedig Stiverne. 2014-ben ismét összecsapott Stiverne-el, a kanadai azonban a hatodik menetben TKO-val verte őt. 2016-ban aztán papíron megint eljutott a WBC címig, akkor azonban Wilder volt az aki idő előtt zuhanyozni küdte. Arreola mérlege azóta 2-1-0 és gőzerővel készül a Ruiz elleni derbire. Chris minden bizonnyal a karrierjének utolsó nagy menetére készül, hiszen már negyven éves és a WBA bajnoki címe az egyetlen ami jelenleg elérhető közelségben van számára.
Manuel Ramos
Nagyot ugrunk az időben, hiszen Ramos 1999-ben 56 évesen halt meg, karrierjét pedig 1977-ben fejezte be. Nem bokszolónak készült, az iskolai évei alatt ugyanis menő focista volt, viszont a folyamatos pályán történt verekedései miatt a csapattársai azt mondták neki, hogy menjen bokszolónak. Ő hallgatott rájuk és profi bokszolónak állt, karrierje elejét jótékony homály fedi de 5 év alatt 20-6-2-es rekordot állított fel és kihívhatta Joe Frazier-t. Az első menetben Ramos megfogta Frazier-t egy jobbossal, de nem tudott élni az ütéssel és az amerikai a második menetben TKO-val verte. Ramos volt az első mexikói bunyós aki ringbe léphetett a Madison Square Garden-ben, címközelbe többé nem került, majd 1971-1977 között 15 mérkőzést vesztett el zsinórban és visszavonult,
Alex Garcia
Akárcsak Ramos, Garcia is kalandos életutat tudhat maga mögött. Iskolai évei alatt az amerikai fociban jeleskedett, majd sajnos bandatag lett és megkéselt valakit egy rivális bandából, aminek köszönhetően öt évet töltött a rácsok mögött. Hogy távol tartsa magát a bajtól, bokszolni kezdett és szép sikereket ért el, az 1986-os világbajnokságon ezüstérmet szerzett. 87-ben profinak állt és szépen menetelt, kisebb címeket gyűjtögetett be, ám élete nagy lehetőségét elszalasztotta, ugyanis 1993-ban a levegőben lógott egy Riddick Bowe ellen ütközet, Garcia managere viszont túl sokat kért az amerikai csapattól, így azok más ellenfél után néztek.A felhozó ember Mike Dixon nagy meglepetésre a második menetben TKO-zta a mexikói bunyóst, aki 1999-es visszvonulásáig aztán nem alkotott maradandót és végüls sosem adatott meg neki, hogy a nehézsúlyú világbajnoki címért küzdhessen.
Szeretnél egy darabot Mexico-ból? Ha más nem is, de a Premium Fighter – Mexico modelljét bátran ajálnjuk számodra, a fehér és a sárga modelleket ugyanis 2021.04.02.-ig most súlytól függetlenül 20% kedvezménnyel vásárolhatod meg, ha fehasznáod a #BARBÁR kuponkódot a webshopon!
