A francia szurkolói kultúra bizony jóval fejlettebb mint a miénk, pontosan ezért egy olyan harcos mint Jerome Le Banner konkrétan nemzeti hős státuszban mozog náluk. Nem is véletlenül, számtalan bajnoki címe mellett ugyanis végig jelen volt a K-1 szervezetnél mint az egyik nehézsúlyú élversenyző!
A francia kickboxer 1972-ben született és a karrierje legrangosabb részét a K-1 szervezet szorítójában bunyózta le. Hosszú (mai napig aktív) karrierje alatt olyan neveket győzött le mint, Ernesto Hoost, Peter Aerts, Mark Hunt, Remy Bonjasky vagy éppen Tyrone Spong.
Bár a legyőzöttjei között négy olyan név is szerepel akik nyertek K-1 World Grand Prix-t, ő maga sosem tudta elhódítani a rangos díjat. 18 évesen kezdett el full contactban bunyózni és 19 évesen más az ISKA francia bajnoka volt. 1995-ben bunyózott először a K-1 szervezetnél, ahol egy super fight keretén belül sikeresen mutatkozott be egy 30kg-al könnyebb ellenfél ellen, majd még abban az évben a Tokyo-ban tartott WGP-n is a ringbe lépett, ahol átgázol Masaaki Satake-n és Mike Bernardo-n majd a döntőben kikapott Peter Aerts-től! A WGP után besorozták a francia seregbe, és az edzőjével és megszakította a közös munkát majd az új edzővel 1996-ban megszerezte az ISKA szuper-nehézsúlyú Muay Thai világbajnoki övét majd egy K-1 gálán a második menetben TKO-zta a legendás Ernesto Hoost-ot!
Az amerikai álom
Kevésbé ismert tény, de 1997-ben Le Banner ismét összeveszett az edzőjével és ennek kapcsán kezdett el a bokszoló Christophe Tiozzo managerével közösen dolgozni 1998-ban. Le Banner új promótert is kerített magának, aki nem volt más mint a világhírú boksz promóter Don King és ismét egy kevésbé ismert tény, de ekkor Le Banner Evander Holyfield edzőpartnere lett. Ennek köszönhetően a Holyfield – Bean gála undercardjában ismét megszerezte az ISKA szuper-nehézsúlyú világbajnoki címét
Profi edzőkesztyű
Le Banner ekkor már King-nek hála mint profi ökölvívó is aktiválta magát, igazán impozáns 6-0-0 (5KO)-os rekorddal. 1999-ben a híres Madison Square Garden-ben bokszolhatott volna, de bármilyen meglepő is pénzügyi vitába keveredett Don King-el aminek köszönhetően az ökölvívó karrier zátonyra futott!
A K-1 segítő keze
Persze Don King furmányos szerződéseiből nem volt könnyű kiszabadulni ezért a K-1 egyik alapítója Kazuyoshi Ishii latba vetette az ismeretségét (értsd Yakuza) és a probléma megoldódott tehát Le Banner bunyózhatott tovább. Még ebben az évben Le Banner az ökölvívó kiválósággal Matt Skelton-al nézett farkasszemet egy K-1 gálán. (Skelton később kihívó lett a WBA-nál és a WBO-nál is a ranglista 5. helyéig lépegetett) A Holyfield-el eltöltött közös edzések meghozták a hatásukat Skelton ugyanis még a padlón sem volt ütésektől azelőtt, Le Banner viszont a boksz tudását kihasználva kiütötte őt! Az év végi WGP-n Aerts volt az első ellenfele aki egy fejrúgással padlóztatta a franciát, ám az még abban a menetben kiütötte a hollandot egy bal horoggal. A második mérkőzésen a korábban legyőzött Hoost volt az ellenfél aki ezúttal revansot vett és a második menetben kiütött Le Banner-t.
Az évszázad kiütése
2000-ben Francisco Filho állt szemben a franciával. Nehéz meccsre lehetett számítani, hiszen Filho egy évvel korábban ütötte ki Hoost-ot. Le Banner viszont egy balegyenessel az első menetben kiütötte a brazilt! A média kikiáltotta a kiütést az évszázad KO-jának a japán média pedig az arany balként kezdte hívni a francia bal kezét. Nagoya-ban megnyerte a K-1 fordulót, ahol olyan neveket kényszerített térdre mint Mark Hunt, Nicholas Pettas és Ernesto Hoost. Ezzel jogot szerzett magának rá, hogy induljon az év végi nagy döntőn ahol sajnos egy betegség miatt nem tudott részt venni!
Profi meccskesztyű
2001-re Le Banner éhesebben érkezett mint valaha, bizonyítani akarta, hogy csak az egészségügyi problémák miatt nem ért a csúcsra. Az osakai WGP fordulót három első menetes KO-val nyerte, összesen 4 percet és 4 másodpercet töltve a ringben! Év végén Hunt ellen kezdett a döntőben, aki egy látványos csatában kiütötte a franciát.
2002-ben kettejük harmadik mérkőzését Párizsban rendezték ahol a felek kölcsönösen a padlóra küldték egymást, de végül a francia nyert TKO-val. Az év végi nagydöntőn a világ nagy része Le Banner-nek szurkolt, hogy végre meg tudja koronázni a karrierjét és ismét a döntőig menetelt. A döntőben a korábban Bob Sapp által kiejtett de csodálatos módon újabb lehetőséget kapott Hoost várta, aki remek rúgásaival eltörte Le Banner világhíres bal karját. Hoost TKO-val győzött, ugyanis háromszor is számolni kellett Le Banner-e akinek majdnem a karrierjébe került a sérülés (Fém lemez van a karjában azóta)
Az élet persze nem árt meg, és Jerome folyamatosan meccselt, leginkább K-1-ben de ha lehetősége adódott nem jelentett problémát az MMA sem ha stimmeltek a számok a csekken. 2006 aztán úgy nézett ki vízválasztó lesz a karrierjében ugyanis tárgyalni kezdett az UFC-vel egy esetleges Tim Sylvia elleni mérkőzésről, ebből végül nem lett semmi. Megint kikapott Semmy Schilt-től és bejelentette, hogy nem kíván többé tornarendszerben mérkőzni. 2007-ben kilencedik alkalommal került a WGP döntőbe és az első körben búcsúztatta is a koreai óriást Hong-Mam Choi-t de az elődöntőben ismét Schilt ellen kellett küzdenie. Lebanner térdét korábban műtötték és a sikeres első menet után a sarka feladta a küzdelmet így az álmok ismét szertefoszlottak. Később a szervezők ismét lehetőséget adtak neki Schilt ellen a szuper-nehézsúlyú övért, de nem tudott élni a lehetőséggel. 2008-ban Bonjasky búcsúztatta a final 16-os tornán ahol kiújult a kézsérülése is. 2009-ben Schilt az első menetben TKO-val legyőzte és Le Banner már-már azon volt, hogy többé nem juthat a cím közelébe, a rajongók pedig a visszavonulásáért kardoskodtak.
2010-ben csapatot váltott és továbbra is bunyózott, legyőzte Tyrone Sponge-t K-1 szabályok szerint és kikapott Satoshi Ishi-től pontozással MMA-ban, világbajnoki övet nyert Thai Box szabályok szerint a final 16-os tornán pedig nem értett egyet a pontozók döntésével miszerint extra menetet kell bunyóznia Kyotaro ellen majd tüntetőleg elhagyta a ringet.
Több Muay Thai és Kicbox szervezet VB övét begyűjtötte és a japán pankráció világában is jelentős szerepet vállalt majd az USA-ba költözött, hogy az MMA-ra tudjon koncentrálni. A lengyel KSW szervezet ugyanis Marcin Rozalski ellen akarta a ketrecben látni, ám Le Banner sérülése miatt a mérkőzés két alkalommal is elmaradt. Leszerződött a Glory-val és a WSOF-el de egyik szerződés sem élvezett kizárólagosságot, így Le Banner számos bajnoki címet megszerzett időközben.
Egy biztos a veterán bunyós a ring minden aspektusában kipróbálta magát, és legutoljára 2020 januárjában bunyózott, a rekordjai magukért beszélnek!
Kickbox: 86-22-2-1 (70 KO/TKO)
Profi boksz: 6-0-0 (5 KO/TKO)
Pankráció: 14-5-0
MMA: 4-3-1
Le Banner Bob Sapp ellen ringbe lépett egy különleges mérkőzésen ahol a K-1 és az MMA szabályok menetenként váltották egymást, a mérkőzésen döntetlen eredmény született.
