A 2000-res évek eleje és közepe kétségkívül a K1-ről szólt, a japán promóció annyira népszerű volt, hogy bizonyos években még a magyar kereskedelmi csatorna, az RTL KLUB is a műsorára tűzte a rangos, profi kickbox gálasorozat nagydöntőjét. Azt viszont kevés rajongó tudja, hogy ekkoriban a szervezet már megkongatta a vészharangokat, ugyanis nagyjából 20 harcosra épült az egész K1, akiknek legalább a fele, ekkor már a 40-hez közelített.

A jövő pedig mint mára bizonyított, az MMA volt. Erre ékes példa a rendkívül hangulatos és legendás gálákat tartó japán Pride FC, ami időről-időre még kooperált is a K1 szervezettel, ennek köszönhetően pedig még a kickbox fénykorában is láthattunk pár legendás bunyóst, amint felhúzta a 4oz súlyú kesztyűket.

Az új hullámos vonalat mint Overeem innen most kivesszük és igyekszünk tényleg csak a klasszikus K1 korszak neveit bemutatni.

Mirko „CroCop” Fillipovic

A horvát bunyós bár sosem nyert K1 WGP-t (amit neki szerveztek azt én nem tartom annak) mégis a legnagyobb klasszikus K1 bunyósok között említjük a nevét. Ráadásul ő volt az első aki idejében váltott, hiszen már a K1/Pride közös gálákon is kipróbálta magát. Mikor a szervezet leszállógába került, CroCop teljes egészében az MMA-ra váltott és átigazolt a Pride FC-hez. Bár a korszak nagyja Fedor Emelianenko ellen elbukott egy címmérkőzést, később megszerezte a szervezet nyíltsúlyú bajnoki címét Josh Barnett ellen, így a jogosan nevezhettük őt a korszak második számú nehézsúlyú bunyósának. Később megfordult a UFC-nél is, bár ott nem sok babér termett neki, ellenben a Rizin FF-nél újra bajnoki övet szerzett. A karrierjét 2019-ben zárta le, a Bellator ketrecében. Rekordja 38-11-2-1, ami magasan a legjobb ezen a listán főleg ha a begyűjtött bajnoki címeket is nézzük.

Mark Hunt

2001-ben meg is nyerte a WGP-t, valamint a K1 egyik legnépszerűbb bunyósának számított. A feladást hírből sem ismerte, ez pedig közönségkedvencé tette, amikor azonban a K1 elkezdte nehezebben kifizetni a bunyósait, ő is váltott. Bár az MMA világában sosem szerzett bajnoki címet, legyőzte a fentebb említett CroCop-ot, valamint sokáig a UFC, TOP10-es mezőnyét erősítette. Karrierjének a vége már a UFC-vel való rossz viszonytól volt hangos és a mai napig élharcos a szteroidok elleni háborúnak. A rekordja végül 13-14-1-1 lett ami nem túl rózsás, de azt el kell ismerni, hogy komoly nevek ellen gyűjtötte be a legtöbb vereségét.

Peter Aerts

A háromszoros K1 bajnok időről-időre kipróbálta magát az MMA világában bár az érezhetően nem az ő terepe volt. Az első mérkőzését megnyerte de a másodikon már kijött, hogy nagyjából teljesen ismeretlen számára a földharc így 2005-ben úgy nézett ki, hogy végérvényesen visszaváltott a 10oz-ra. A következő MMA meccsére 10 évet kellett várni, akkor pedig egy butított meccsen (3x3 perces menetek) tért vissza a Rizin FF-nél, de pontozásos vereséget szenvedett. Aerts-nél már közrejátszott az is, hogy 35 évesen próbálta ki a számára idegen szabályrendszert, valamint hogy a K1 egyik legjobban fizetett és tartott bunyósa volt. A rekordja nem volt túl veretes 1-2-0, ennek ellenére üde színfoltja volt a gáláknak.

Megjött a kedved az edzésekhez? Használd fel a #szána kuponkódot a webshopos vásárlásodnál és 20% kedvezményt kapsz minden Premium Fighter kesztyű/fejvédő/sípcsontvédőre október 31-ig!

Ray Sefo

Az óceániai bunyós szintén a rajongók kedvence volt nehéz kezeinek köszönhetően. Ő igyekezett a K1-hez lojális maradni és egy Hero's gálán szerezte meg az első győzelmét. Ezután négy év szünet következett és az akkora széthullott szervezet helyett az amerikai Strikeforce MMA-t válaszotta. Az edzései nem haladhattak valami fényesen, hiszen egy úgynevezett tehetségkutató gálán lépett először a ketrecbe, bár a mérkőzését megnyerte (egy sérülés miatt) azonban nála is rezgett a léc. Később Alistair Overeem bátyja lekopogtatta őt, Sefo pedig úgy gondolta, hogy elég a bunyóból. 2013-ben még egyszer utoljára a ketrecbe lépett az akkor még WSOF név alatt futó saját MMA sorozatában ahol TKO vereséget szenvedett, majd hivatalosan is visszavonult. A rekordja 2-2-0 de sokan, többek között ezen sorok írója is reménykedett benne, hogy megnézheti majd MMA szabályok szerint a Mark Hunt elleni visszavágóját a Rizin FF ringjében.

Jerome Le Banner

A francia nehézfiú szintén csak a K1-ban vagy japán földön húzott 4oz-t pedig ő is bakancslistás lett volna egy Mark Hunt elleni derbire MMA-ban. A gall MMA meccsei leginkább anyagi érdekeltséget tükröztek, ám nagyban befolyásolta a folytonosságukat a szigorú dopping ellenőrzési minta. Bár úgy volt, hogy a KSW-ben és az IFL-ben is láthatjuk majd, ezekből végül nem lett semmi. A rekordja pedig 4-3-1 lett, ami őt ismerve még változhat a jövőben.

A lista végére két eltékozolt tehetség került, Alexey Ignashov szintén megtolta a K1 MMA szekerét de két év alatt csak 1-1-1-es rekordot állított fel. Sosem igazán akarta a földharcos bunyót és csakúgy mint a K1-ben itt is örök ígéret maradt. Stefan Leko szintén három meccset hozott le, igaz ő mindet elvesztette a Pride FC-nél. Bár később még volt egy szép köre a K1-nél a bunyóval azonban ő sem tudott fejlődni.

Ezek voltak tehát a legnagyobb K1 bunyósok, akik kipróbálták magukat a jelenkor egyik legnépszerűbb szabályrendszerében az MMA-ban!