Profi ökölvívás Japánban. - Indul a karrier.

Profi ökölvívás Japánban. - Indul a karrier.

Egy japán bunyós útja a profi ökölvívásban.

Az ökölvívás Japán módra, című cikkünk hatalmas sikert aratott és személy szerint jómagam is érdekesnek tartottam, hogy belemerüljünk egy kicsit ebbe az érdekes kultúrába, pontosabban a profi boksz helyzetébe a szigetországban!

A jövőben az Asian Boxing egyik újságírója Scott Graveson lesz a segítségemre, hogy minél jobban be tudjuk mutatni olvasóinknak a japán profi ökölvívást.

Előző írásom rámutatott arra, hogy a felkelő nap országában, máshogy mennek a dolgok a bokszban. (is) Szigorúbbak a szabályok, mégis jobban működik minden és elmondhatjuk, hogy a japán bunyósok bizony komoly erőt képviselnek az ökölvívásban is! Nézzük, hogy is indul egy profi ökölvívó karrierje arrafelé.

Először is vegyük górcső alá az egyik legfontosabb szempontot, mégpedig, hogy melyik klubhoz érdemes igazolni és miért. (A klubok tulajdonosa és a promóter általában ugyanaz a személy) Ha hiszitek, ha nem bizony a földrajzi helyzettől is függ, hogy hova érdemes igazolni, a három vezető nagyváros pedig Tokyo, Kanagawa és Osaka. Itt találhatóak ugyanis a legjobb promóterek akiknek a legjobb TV-s szerződéseik vannak. Mivel ezek a legnagyobb és legnépesebb városok, ezért a komoly bokszélet ide összpontosul, itt vannak a legjobb boksztermek és kis távolság miatt ezek a klubok könnyen tudnak közös edzéseket, sparringokat szervezni. Az igazi komoly bokszélet, azaz a mérkőzések többsége is Tokyo-ban vagy Osaka-ban kerül megrendezésre. Kanagawa városában nagyon ritkán tartanak mérkőzéseket, viszont annyira közel van Tokyo-hoz, hogy mind a bunyósok, mind pedig a rajongók könnyen eljutnak a csarnokokba. Mivel az érdeklődés ide összpontosul, ezért a TV társaságok figyelme is ezekre a régiókra vetül, itt lehet a legtöbb pénzt keresni a boksszal, valamint az ezen régiókon kívül szereplő bunyósok, általában nem örvendenek túl nagy ismertségnek.

Apropó, TV-s közvetítések. A bokszélet főleg két csarnokban zajlik, a Korakuen Hall-ban (Tokyo) és az EDION Arénában. (Osaka) Mivel a legtöbb TV közvetítés ezekből a csarnokokból történik ezért a népszerűségre vágyó bunyósoknak célszerű olyan klubot választani, aminek a helyszíne közel van ezekhez. Bár vannak kisebb rendezvények Aichi, Nagoya és Okinawa városában is, ezeket már nem közvetíti a TV, így az itt szereplő bunyósok az ismeretlenség homályában maradnak. A kivétel persze erősíti a szabályt, Hyogo városában pl. példás a boksz élet, (Nagyon közel helyezkedik el Osaka-hoz) van azonban egy bunyós, akinek a példája remekül bemutatja a földrajzi/népszerűségi összefüggést. Kosei Tanaka (15-0-0 9KO) ugyanis sikerei ellenére, hamarabb volt ismert a nemzetközi rajongók között mint a saját hazájában, annak ellenére, hogy a negyedik mérkőzésén már megszerezte az OPBF (Oriental and Pacific Boxing Federation) 48kg-os bajnoki címét, az akkor 18 mérkőzésen veretlen Ryuji Hara ellen. Az ötödik mérkőzésén már a WBO 48kg-os világbajnoki címe volt a tét, amit szintén elhódított. A nyolcadik mérkőzésén a szervezet 49kg-os címét szerezte meg, a tizenkettedik mérkőzésén pedig a harmadik súlycsoportjában az 51kg-ban is bajnoki címet szerzett a WBO-nál, jelenleg a negyedik súlycsoportban készül megszerezni a címet december 31.-én ugyanis összecsap majd Kazuto Ioka-val a WBO 52kg-os bajnoki címéért.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még Japánban sem mindegyik bokszoló született tehetség. Azt már az előző cikkben kifejtettük, hogy kiadnak A, B és C osztályú engedélyeket, ami jelentősen függ az adott bunyós képzettségétől és tapasztalataitól. Mivel a felkelő nap országában fontosak a tradíciók, azt gondolnánk, hogy fontos az amatőr múlt, de több TOP bunyós is bizonyította már, hogy komoly múlt nélkül is lehetnek sikeres profik. Persze a sikeres amatőrök könnyebben tudnak leszerződni a legjobb klubokhoz (Teiken, Ohashi, Watanabe, Kadoebi) és hamarabb eljutnak a profi nemzeti bajnoki címig, azonban az amatőr karrier hiánya nem kizáró ok. Sok jelenlegi menőnek mint pl. Junto Nakatani (21-0-0 16KO) vagy Masayuki Ito (26-2-1 14KO) nem nagyon volt amatőr eredménye. A japán bajnokok között jelenleg van, komoly amatőr múlttal rendelkező bunyós is, valamint 1-2 mérkőzéssel rendelkezők is. Egy szó mint száz, az eredményes amatőr rekord sokat segít a nemzeti bajnoki címhez vezető út lerövidítésében, de nem követelmény!

A Japán bajnoki cím!

Hazánkkal ellentétben a Nemzeti bajnoki övnek bizony értéke van! Ez többek között annak is köszönhető, hogy limitált a megszerezhető címek száma! Na persze, nem a mennyiségük, hanem minőségük, ugyanis még a négy nagy szervezet (WBA, WBC, WBO, IBF) övei közül is csak a rendes bajnoki címekért lehet megküzdeni japánban. (Interkontinentális, Silver stb. övek tiltva vannak) Tehát a világbajnoki címek megszerzése előtt, három megszerezhető cím van, a nemzeti bajnoki cím, az OPBF bajnoki cím és a WBO Pacific címe, még utóbbi kettő úgymond regionális öv, addig a nemzeti bajnoki övért értelemszerűen csak a japánok küzdhetnek. A cím presztízs értéke hatalmas és ezt mi sem bizonyítja jobban mint, hogy a TV társaságok szinte minden bajnoki mérkőzést közvetítenek így a bunyósok karrierjében nagyon fontos a cím begyűjtése, hiszen ezzel tehetnek szert az országos ismertségre.

Mennyire erős egy-egy súlycsoport?

A JBC a legsűrűbb súlycsoportokban általában igyekszik egy TOP 25-ös ranglistát felállítani, de persze vannak olyanok divíziók, ahol nincsen ennyi versenyző. Általában azt lehet elmondani, hogy a legnépszerűbb súlycsoportokban a TOP 5 bivaly erős, azonban jelenleg a nagyközépsúly, a félnehézsúly és a cirkálósúly tulajdonképpen üres, lokális szinten. Az, hogy ki hányadik helyen van a ranglistán nagyon szigorúan van véve! Elsősorban a lokális, jobb ranglista helyezéssel bíró bunyósokat kell legyőzni, majd szépen végig kell menni az országos rangsoron, ahol a végső cél a nemzeti bajnoki öv! Persze a nagyobb klubok hamarabb eltudnak juttatni egy-egy bunyóst a címig, ez azonban nem azért van, mert nagyobb befolyásuk lenne a JBC-nél, egész egyszerűen több pénzük van, azaz hamarabb meg tudnak fizetni egy jobb ranglista helyezéssel bíró bunyóst, hogy az ő harcosuk ellen lépjen a ringbe.

Mennyit keres egy Japán nemzeti bajnok?

Nos természetesen pontos számokat nem tudunk és talán nem is lenne illendő leközölni, ám azt bizton állíthatjuk, hogy ott sincsen kolbászból a kerítés! A legtöbb japán bokszoló ugyanis nem teljes állású sportoló, azaz a sport mellett rendelkezik egy főállással is. Ryo Sagawa (10-1-0 5KO) a Japán pehelysúlyú cím tulajdonosa egy édességet gyártó cégnél dolgozik. Egyedül a világbajnoki címmel rendelkező bunyósok szentelhetik teljes egészében az ökölvívásnak az életüket de általában nekik is van e mellett munkájuk, személyi edző vagy boksz edző.

Mint a cikk is mutatja, ott is sok lemondással jár ez a hivatás, ám a szigorú szabályoknak és a rendszernek köszönhetően jobban átlátható illetve értékesebb a nemzeti rangsor!