Naoya Inoue kétség kívül napjaink egyik legjobb és legizgalmasabb harmatsúlyú bunyósa. A 27 éves japán bunyós mérlege elképesztő 20-0-0 (17KO) és két szervezetnél is világbajnok. (WBA,IBF) A szörnyeteg becenévre hallgató bunyós, a hétvégén ütötte ki legutóbbi ellenfelét, ami a Sport1 csatornán is látható volt ez pedig mindenképpen felrakja az itthoni rajongóknál is a térképre a japán profi bokszot.
De mit is tudunk az ország sportmúltjáról? Először is azt, hogy igenis eredményes, hiszen eddig 102 japán világbajnok volt a profik között, ami egy elég szép szám. Persze nem csak a saját bunyósaikat kedvelik, hiszen Mike Tyson, fénykorában két alkalommal is ringbe lépett Tokyo-ban! A sportág eredete egészen 1854-ig nyúlik vissza, amikor is az amerikai tengerészek a part mentén állomásozva, előszeretettel sparringoltak a fedélzeten, ez pedig megtetszett a japánoknak.
A japán ökölvívó szövetség, azaz a JBC (Japanese Boxing Comission)
A JBC felügyeli a szigetországban tartott rendezvényeket, a bunyósokat, a managereket és a klubokat is! Minden bunyósnak JBC licenszel kell rendelkeznie, valamint az itt ringbelépő külföldi bunyósoknak is szükségük van a szövetség engedélyére, ha itt szeretnének a ringbe lépni. (Elitélt bűnöző pl. nem léphet itt a ringbe, ugyanis a japán törvények tiltják a priusszal rendelkező külföldiek munkavállalását az országban. Mike Tyson többek között ezért nem léphetett ringbe K1 szabályok szerint, Bob Sapp ellenében.)
A JBC igencsak érdekesen, de tegyük hozzá nagyon jól működik. Nagyon szigorú, többek között listát vezet azokról a külföldi bunyósokról, akik nem léphetnek a ringbe japánban. Hogy lehet kiérdemelni ezt a titulust? Általában olyan külföldi bunyósokról van szó, akik rendszeresen nem hozzák a súlyukat, illetve a küzdelemre való hajlandóság teljes hiányát mutatják, azaz csak lefeküdni mennek a ringbe. A szövetség ezt etikátlannak tartja, valamint nem szeretnék, hogy a managerek, ilyen emberekkel tömjék ki a japán bokszolók rekordját. A szövetség elvárja a profi hozzáállást, azaz a küzdeni akarást és azokat a bunyósokat akik ezeket a feltételeket nem teljesítik, egész egyszerűen kitiltják az ország ringjeiből.
Amíg a legtöbb ország nem tesz különbséget a profi bunyósok között, addig a JBC három különböző kategóriába sorolja őket. A szövetség ugyanis kiad C, B és A kategóriás licenszet. A C licensz a kezdő bunyósoknak a megnevezése, akiknek kicsi, vagy egyáltalán nincsen amatőr múltja. Mivel nincsen tapasztalatuk a C kategóriás engedély csak négy menetes mérkőzésekre érvényes. (Természetesen a karrier előrehaladtával kiváltható magasabb osztályú licenc). A B kategóriás engedélyt általában a jó amatőr múlttal rendelkező bunyósok kapják meg, és feljogosítja őket akár arra is, hogy hat menetes mérkőzéseken bizonyítsanak. Az A kategóriát azok a bunyósok érdemlik ki, akik bizonyították a rátermettségüket és ez feljogosítja őket a hosszabb mérkőzésekre is!
Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy ki dönti el, hogy egy amatőr múlt nélküli, ugyanakkor nagyon tehetséges bokszoló milyen licenszet kaphat. Nos a JBC két lépcsős vizsgarendszert alkalmaz, az elsődleges egy írásbeli teszt, aminek a során a bizottság meggyőződik róla, hogy a bokszoló érti és értelmezni tudja a szabályokat, valamint van egy fizikai része is a tesztnek amikor szintén előttük kell sparringolnia az érintettnek. Persze az életkorhoz és a fizikai felkészültséghez is különböző orvosi tesztek kellenek.
Japánban a világon egyedüli módon, nincsenek klubon belüli mérkőzések!
A világon elterjedtek a házi rangadók, elég ha csak a matchroom boxingot vesszük alapul, ugyanis a jelenlegi nehézsúlyú elit nagy része a promoció égisze alatt bunyózik. Nos a JBC tiltja, hogy egy-egy azonos klubon belüli bunyós egymás ellen lépjen a ringbe, hivatalosan. Azaz, az egyik bunyósnak ebben az esetben máshova kell igazolnia. Ezt a szabályt azért hozták, hogy a promóterek ne részesíthessék előnyben valamelyik bunyóst. Az esetek többségében a promöter, egyben a klub tulajdonosa is és általában a bunyósok tényleg abban a klubban készülnek. Pontosan ezért, az egy klubban edző bunyósok, tökéletesen ismerik a csapattársaik tudását.
Mivel precízek és tényleg csak a világ legjobbjait szeretnék bajnoknak nevezni ezért a szövetség az ország határain belül csak a négy nagy szervezet, azaz a WBO, WBA, WBC és IBF bajnoki címeket hajlandóak szankcionálni. Azok a japán bokszolók akik WBF, RBO vagy IBO övekre vágynak persze megvan a lehetőségük rá, hogy megszerezzék ezeket a címeket, viszont csak és kizárólag külföldön! Az ország területén elismerik a WBO Ázsiai bajnoki címét, valamint a WBC ifjúsági címét is, azonban még a nagy szervezeteknél sem rendeznek, interkontinentális vagy úgynevezett silver bajnoki meccseket.
A profi, sporthoz méltó hozzáállást, nem csak a bunyósoktól várják el, a szövetség hozzáállása is példás. A világ legtöbb pontján, az amatőrök és a profik erősen elhatárolódnak egymástól, de itt ez is máshogy van. 2011 óta szerveznek olyan edzőtáborokat ahol ezek a sportolók együtt készülhetnek. Ennek meg is lett az eredménye a 2011-2012-es idényben, ugyanis a sikerek nem maradtak el, és többnyire középsúlyban arattak a bokszolók. Nobuhiro Ishida az akkor még veretlen James Kirkland-et ütötte ki Las Vegasban, Ryota Murata pedig ezüstérmet szerzett az amatőr világbajnokságon.
Bár a szövetség vasszigorral tartatja be a szabályokat, azt azonban tudni kell, hogy Tokyo-ban rengetek bokszoló vesztette már az életét. Ezzel a témával és még több érdekességgel a japán profi bokszéletből, jelentkezünk újra hamarosan!
