A 1980-as évek nem nevezhető a nehézsúlyú profi ökölvívás legjobb korszakának. Ekkoriban két meghatározó promóter tevékenykedett a felső ligában, Bob Arum és Don King. Mind a két fickó a mai napig aktívan kiveszi a részt a promóterkedésből, de jelenleg vitathatatlanul Arum áll jobban, ha úgy tetszik a Don King lufi valamikor a 2000-es évek elején végleg kipukkant. Érdekes tény, hogy mind a két üzletember Muhammad Ali kapcsán került kapcsolatba a profi ökölvívással mint üzlettel. Ennek a storynak azonban mint promóter Don King a főszereplője, Arum csak mint kellemetlenkedő mellékszereplő tűnt fel a lebonyolítás alatt.
Ekkoriban a WBA és a WBC volt a profi bunyó két meghatározó szervezete 1983-ban azonban megalakult az IBF is így a világ bunyósainak már három lehetősége is volt ha bajnoki címet akart szerezni, ez pedig nagyon szétszedte a súlycsoportokat. Nem volt ez máshogy nehézsúlyban sem, mely nem éppen a virágkorát élte ekkoriban. A történetünk 1983-ban indul!
Nehézsúlyú világbajnokok 1983-ban
WBA – Gerrie Coetzee
WBC – Betöltetlen*
IBF – Larry Holmes
*1983-ban Holmes megszakította az üzleti kapcsolatot Don King-el és nwm állt ki Greg Page ellen ezért King a befolyását kihasználva elérte, hogy Holmes-t megfosszák a WBC övétől amit 1978 óta 16 alkalommal védett meg.
Egy évvel később 1984-ben így nézett ki a bajnokok névsora.
WBA – Greg Page
WBC – Tim Witherspoon
IBF – Larry Holmes
Holmes-on kívül a két bajnok neve nem sokat mond a rajongóknak, hiszen túl sokat nem tettek a sportág történelméhez. Viszont Page és Witherspoon is Don King embere volt, ami tökéletesen mutatta, hogy mekkora befolyása is van az extravagáns promóternek a profi nehézsúlyú ökölvívásban!
Don King-nek csípte a szemét Holmes, ugyanis az nem volt hajlandó együtt dolgozni vele semmilyen téren. Holmes ekkorra már tekintélyes vagyont bokszolt össze, amit jócskán megkurtított King amíg együtt dolgoztak. Holmes több pert indított ellene és a mai napig nagyon rossz a viszonyuk.
King kapcsolata Page-el 1982-ben kezdődött mikor is Page kötelező kihívói pozícióban volt a WBA-nál. Page karrierjét addig Butch Lewis egyengette, aki többek között Michal Spinks mellett volt annak az egész profi karrierje alatt. Page átpártolt King-hez viszont ez a ranglistás helyezésébe került, ugyanis Lewis elintézte, hogy hátrébb kerüljön. Mivel King a WBC vonalon ápolt remek üzleti viszonyt Page 83-ra már a WBC-nél volt első számú kihívó. 2.550.000 dollárt ajánlottak Holmes-nak a címvédésért amit ő kevesellt és inkább feladta az övet.
1984-ben Page két szervezetnél is lehetőséget kapott, először a WBC övért csapott össze Witherspoon-al akitől kikapott pontozással. Page a meccs előtt már komoly pénzügyi vitában állt King-el és a mérkőzésre abszolút formán kívül érkezett, a vereség után pedig kirúgta az edzőjét. Ez év augusztusában Page összecsapott David Bey-el akitől szintén kikapott. Bey a győzelem után azonban megtagadta, hogy Dél Afrikában küzdjön meg a bajnokkal Coetzee-vel így Page lett a beugró és a 8. menetben kiütötte a címvédőt érdekes körülmények között ugyanis hivatalosan az óra 03:03-at mutatott azaz a menetnek már vége volt.
(Ekkoriban a WBA volt az egyetlen szövetség ami az Apartheid alatt szankcionált mérkőzéseket Dél Afrikában.)
Persze King kapcsolata Witherspoon-al sem volt kevésbé viharos, a nehézsúlyú bunyós bele volt kényszerítve egy hat mérkőzéses szerződésbe, aminek az értelmében Don King a bunyós pénzének az 50%-át kapta még nevelt fia Carl King mint manager a bunyós díjazásának 33%-ot tehette zsebre. A Page meccsre készülvén King kötelezte Witherspoon-t hogy az ő edzőtáborát használja a felkészülése során, pedig korábban Ali a rendelkezésére bocsájtotta ingyen és bérmentve a saját táborát. A Page elleni címmérkőzésre 250.000 dolláros szerződést írt alá Witherspoon amiből végül 44.460 dollárt kapott meg. King ugyanis a meccspénzből levonta az felkészülési költségeket, a sparring partnerek díját, valamint az utazások költségeit. Witherspoon napi 150 dollárt fizetett csak azért, hogy King edzőtáborát használja. Carl King pedig a 33% helyett 50%-ot tett zsebre a pénzből.
Az aktív bajnokoknak tehát mind megvolt a saját problémája King-el, de ami az igazat illeti a szakmának is problémája volt a nehézsúlyú bunyósok többségével. Holmes-on kívül egyik bajnok sem volt legitim a szakma szemében, ugyanis a teljesítményük rettentően hullámzó volt és a legtöbbjük már az első címvédésre is motiválatlanul, felkészületlenül vagy komoly túlsúllyal érkezett. 1985-re a WBA, WBC és az IBF címek csak kiegészítőként voltak feltüntetve egy-egy bunyós neve mellett de igazi rangot nem jelentettek.
1985-re ennek megfelelően a következő képen alakult a bajnokok névsora.
WBA – Tony Tubbs
WBC – Pinklon Thomas
IBF – Michael Spinks
Witherspoon és Page tehát hozták a papírformát és meg sem tudták védeni a címeiket, Spinks pedig a félnehézsúlyból érkezett a királykategóriába. (Spinks vitathatatlan bajnok volt félnehézsúlyban)
Mondani sem kell Tubbs és Thomas is King istállójából származott, ám Spinks, Butch Lewis embere volt és tökéletesen hűséges a manageréhez. Mind a három új bajnok sótlan volt a nézőknek és a TV társaságok sem nagyon merték megvenni a mérkőzéseket mert sose lehetett tudni, hogy melyik fullad 15 menetnyi birkózásba.
Don King ekkoriban azzal volt elfoglalva, hogy a Pinklon Thomas – Trevor Berbick mérkőzést hozza tető alá és a nap 24 órájában az HBO alkalmazott Seth Abraham-nál próbálta eladni a mérkőzést. Abraham szerette a bokszot de tudta, hogy hatalmas felelőtlenség lenne a Thomas – Berbick mérkőzést megvenni, így nem állt kötélnek viszont felvetett egy torna ötletet King-nek amiben a legjobb nehézsúlyú bunyósok szerepeltek volna és a végén egy bunyós derekára kerülne az összes öv. King-nek persze tetszett az ötlet, mert a három nehézsúlyú bajnokból kettő neki bunyózott, azt viszont tudta, hogy Butch Lewis-t nem lesz sétagalopp közös munkára bírni.
A Page fiaskó kapcsán ugyanis Lewis 250.000 dollárral perelte King-et amiért az a bunyósát felbujtotta a szerződésszegésre és meg is nyerte azt. Lewis tehát utálta King-et, King pedig Lewis-t de az HBO az összes övet akarta ebbe pedig Spinks IBF öve is beletartozott. Persze az ökölvívás csak üzlet és mint az üzletben minden így a sorozathoz való csatlakozás is csak pénz kérdése volt. Lewis ugyanis már ekkor tárgyalásokat folytatott Gerry Cooney ügynökeivel, hogy az megmérkőzhessen Spinks ellen. Gerry lelkén ugyanis mély nyomot hagyott a Holmes elleni vereség, azonban a visszavágóra sosem került sor. A lehetőség pedig adta magát, hogy akkor Holmes legyőzője adjon lehetőséget a bizonyításra a fehér bunyósnak. Mivel Don King mint szervező volt jelen a sorozatban azt mondta áldását adná rá, hogy Spinks megküzdjön Cooney-val, de mi van ha az elveri a bajnokot és azt mondja, hogy köszöni visszavonul akkor vele együtt elbukik az egész sorozat is, így King elkezdte sürgetni Lewis-t a döntéssel kapcsolatban. Bár az HBO engedte, hogy a bajnokok jelentősen jobb pénzért bunyózzanak a sorozaton kívül is, azt azonban írásban kérték minden kihívótól, hogy ha megszerzi a címet akkor vegyen részt a sorozatban, Cooney managere Denis Rappaport viszont úgy gondolta, ha Cooney legyőzi Spinks-et akkor az ára jóval magasabb lesz mint amit az HBO kíván fizetni számára.
Cooney csapata azt kínálta Lewis-nak, hogy gazdagodjon meg a Cooney-Spinks mérkőzésen, King viszont ekkor már felajánlotta neki, hogy mint társ manager vegyen részt az egész HBO tornán. Hosszú tárgyalásokat folytattak, amik gyakran a hajnali óráikig tartottak 1986.01.17.-én azonban megjelent a sajtóközlemény, miszerint Don King és Butch Lewis mint Dynamic Duo INC. közösen szervezik az HBO nehézsúlyú címegyesítő sorozatát amiért a tévétársaság 16.000.000 dollárt fizet!
Vége az első résznek
Tetszett a cikk? Akkor az exkluzív ajánlatunk is tetszeni fog! 2020.04.16-ig 15% kedvezményt adunk mindegyik 10oz súlyú Premium Fighter kesztyűból a webshopon, ha a rendeléshez a megjegyzésben odaírod #premiumpksz. A termékeket itt a webshopunkon tudod megtekinteni! A kesztyűk ára ezzel a kóddal 24.990Ft. helyett 21.240Ft.
