Hardy neve nem feltétlenül cseng ismerősen mindenki számára, hiszen az angol bunyós 2012 óta nem lépett a ketrecbe. Akinek viszont ismerős, az társítson mellé jó sok tetoválást és egy piros mohikán frizurát, így egészen biztosan beugrik, hogy kiről is van szó!
Hardy egyébként jó ideje a UFC-nek dolgozott mint kommentátor, azonban 2020-ben szóváltásba keveredett Herb Dean-el egy késői leállítás miatt, amivel még Dana White szerint sem lett volna baj, csakhogy mindezt élő adásban tette. Akkor megúszta egy ejnye-bejnyével, idén azonban összeveszett egy nő alkalmazottal a UFC pedig megvált tőle. Hardy nemrég lenyilatkozta, hogy elengedték a bunyós szerződését is tehát jelenleg szabadügynök, azonban 39 évesen nem biztos, hogy szerencsés lenne visszatérni a ketrecbe.
Amikor ez az interjú készült, már nem volt a UFC alkalmazottja ezért kendőzetlenül mondta el a véleményét a jelenlegi viszonyokról.
„Ha ma leülök egy UFC gála elé, olyan érzésem van mintha kettős látásom lenne! Egyik bunyós, olyan mint a másik, mintha klónozták volna őket. Amikor még én is aktív voltam, volt egy kis szabadságunk a szponzorok terén, volt egy fülhallgatókat gyártó cég ami az egyik főszponzorom volt és volt egy csomó kisebb vállalat akik büszkén támogattak. Aztán bejött az a szponzori „adóztatás” és nagyjából 10 olyan cég maradt akik megfeleltek, mindenkit csak ők szponzorálhattak tehát egy csomó bunyós elvesztette a marketing értékét és ezzel egy csomó pénzt is. Aztán már a bannereket (szponzori zászló) sem engedték és ettől az egész annyira személytelen lett. Régen képviseltél valamint, ma meg már csak arra koncentrálsz, hogy úgy nyerj, hogy a legkevesebb sérültést szedd össze. Ez régen máshogy volt, nézd vissza a Diaz vs. Lawler meccset, ők azért mentek be mert szerették ezt csinálni, becsületbeli úgy volt számukra, hogy ott álhattak a ketrecben, ettől pedig jelenleg nagyon távol állunk.”
Még aktív bunyósként fogta fel, hogy Ő is csak egy termék a szervezet számára.
„Az emberek úgy dobálóznak a promóció szóval, hogy nem is tudják, hogy ez pontosan mit takar. Én is csak akkor fogtam ezt fel, amikor az utóbbi években a szemem előtt történt. Az én viszonyom mindig is hullámzó volt a szervezettel, amikor aláírtam a UFC szerződést, azt hittem mindannyian egy cél felé tartunk, Dana White olyan motivációs beszédeket mondott a mérlegelések után, hogy az ellenfeled vállát veregetve döntöttétek el, hogy másnap este egy igazán látványos, szórakoztató meccset fogtok vívni. Aztán szépen lassan rájöttem, hogy ők nem akarnak új arcokat, csak eladható bunyósokat, akik ellen St. Pierre nevét tovább építhetik. Én is megkaptam a magam címmeccsét, amit el is vesztettem pontozással, aztán pedig megkaptam a Carlos Condit elleni mérkőzést is. A UFC-nek mindegy volt, hogy ki nyeri azt a meccset, ha én nyertem volna örültek volna mert a saját közönségem előtt aratok sikert, ha pedig ő nyer akkor megvan GSP következő ellenfele. Elszenvedtem életem első KO vereségét, aztán odadobtak Anthony Johnson-nak, én pedig hirtelen úgy éreztem, hogy megfulladok. Kiálltam már bárki ellen csakhogy felszínen tudjak maradni.”
Mindezek ellenére ő is a visszatérését tervezte, ráadásul a UFC-nél, azonban reméli, hogy előbb-utóbb több támogatást kapnak majd a veterán bunyósok, akik jelenleg csak ugródeszkák az új nevek rekordjában.
„Most már én is tisztában vagyok vele, hogy a nevünk csak arra jó, hogy azzal felépítsenek egy új arcot. Anno amikor Rich Franklin már a világ egyik legjobb középsúlyú bunyósa volt, még mindig nem ismerte senki a nevét. Visszahozták neki Ken Shamrock-ot, őt pedig kiütötte. Kellett egy olyan név akire felfigyelnek a rajongók. Nagyon rossz látni ezeket a neveket mind Cerrone, Guida vagy Diaz akik még mindig élvezik ezt az egészet és még mindig bunyózni akarnak, de jobban kéne vigyáznunk rájuk. Lehetne rájuk jobban figyelni, nem pedig bedobni őket egy fiatal cápáktól hemzsegő medencébe, ahol mindenki a felszínen akar maradni. Higgyetek nekem ez senkinek sem jó, az idős bunyósoknak egyértelmű, hogy miért nem, a fiatalokra pedig nincsen jó hatással, hogy olyan arcokat vernek meg a ketrecben akiknek a mérkőzéseiket nézték gyerekként.