A velem egykorú (1985) vagy idősebb olvasóknak egészen biztos nem kell bemutatnom eme rövid írás egyik főszereplőjét, a jemeni származú Prince Naseem Hamed-et. Az extravagáns bevonulásairól és szemtelen küzdőstílusáról elhíresült Hamed sokáig volt a WBO pehelysúlyú világbajnoka és elméleti szinten nagyon közel állt hozzá, hogy összeüssön KOKÓ-val, azaz Kovács Istvánnal.

A lassan 21 éves emlékeket, a 12. menet című könyv újraolvasása hozta fel bennem és újra átélni a történteket olyan mint amikor a Steve Robinson elleni EB címmeccsen 16 évesen a lelátóról szorítottam KOKÓ győzelméért, egyszóval nagyon jó! Aki megteheti, szerezze be a könyvet mert maradandó élményt jelent az elolvasása!

Szerény véleményem szerint, Kovács István óta nincsen olyan sportolónk, aki ennyire szuper sztár státuszba került volna rövid profi karierrje során, hiszen tapasztalatból tudom, hogy egy-egy KOKÓ mecc TV közvetítése családi esemény volt, ahol mindenki együtt szurkolt a sikerért. Persze a népszerű embereknek legalább annyi irigye van mint jóakarója, így epés megjegyzésekből bőven kijutott a bajnoknak.

A könyvet először gyerekkoromban olvastam, így az újraolvasása most teljesen új megvilágításba helyezi a dolgokat, amitől megértjük, hogy az ökölvívás üzlet, az üzletben pedig nem számít más csak a profit! Ezt az írást az emlékek újraélése ihlette valamint azok a tények amiket ott olvastam!

Amikor az Universum Box Promotion nevét említem a legtöbbünknek sok szép emlék ugrik be, hiszen a német promóciós cégnél szerzett világbajnoki címeket Kovács István, Erdei Zsolt és Balzsay Károly, valamint olyan sztárokat és világsztárokat ismerhettünk meg, hallhattunk magyar nyelven viccelődni mint Dariusz Michalczewski vagy a Klitschko testvérek. A német istálló a maximalizmusra törekedett és minden világszintű igazolással konkrét céljaik volt, így volt Michalczewski egy potenciális Roy Jones Jr. ellenfél, a Klitschko fivérek így voltak a Tyson, Lewis vagy Holyfield ellen harcba küldendő sportolók és így volt a mi KOKÓ-nk esetében is, akit a cég a legendás Prince Naseem Hamed ellen akart a ringben látni.

De a tervek nem mindig alakulnak úgy ahogy azt először elgondolja az ember és ahogy az igazán nagy meccsek sem az Universum irányítása alatt jöttek el a Klitschko-knak, úgy Dariusz és KOKÓ sem tudta végig vinni a tervét, hiszen egyikük sem bokszolt végül saját korszakának igazi szuper sztárja ellen.

Az irigység mellett sok badarság is elhagyta egy-egy újságíró száját vagy tollát, hiszen ekkoriban sokszor olvashattuk, hogy Hamed fél, menekül KOKÓ elől, ugyanis nem tartja esélyesnek magát ellene. Ezt az egészet persze nem szabadott komolyan venni és erről maga KOKÓ is így vélekedett.

„Egy profi bokszoló nem fél senkitől a ringben, ha ez így lenne akkor nem lenne profi bokszoló. Én sem félek Hamed-től vagy Barrera-tól és ők sem félnek senkitől amikor a bokszról van szó!”

De akkor mégis miért nem jött össze ez a mérkőzés? Miért adta le inkább Hamed a WBO világbajnoki övét és bunyózott Barrera ellen, ahelyett, hogy kiált volna Kováccsal? A válasz egészen egyértelmű és anyagi okozatú. Az angol sztárok mindig nagyon tudatosan voltak felépítve és csak a kellő tapasztalat után „merészkedtek” ki a hazai pályáról. Így volt ez Hamed, Hatton vagy Calzaghe esetében is és úgy gondolom, hogy egyik sportoló érdemeit sem kell bizonygatni.

Hamed minden nyilatkozátban azt mondta, hogy fogalma sincsen róla ki az a Kovács István, pedig KOKÓ ekkor már kötelező kihívó volt a WBO-nál. Hamed akkori managere aki egyben a testvésre is, többször a ring mellett ülve nézte végig KOKÓ meccseit, hogy informáckat gyűjtsön a ranglistákon előkelő helyen álló bokszolóról. Hiába keresett igazán sok pénzt a német istállónál és hiába volt akkoriban az UBP Németország első promóciója, az amerikai TV-ket nem érdekelték az európai bunyósok, így az igazi nagyközönség előtt valóban ismeretlenek voltak az európai világbajnokok. Hamed mérkőzéseit, ekkor már élvezhettük magyar kommentárral is hiszen a 90-es évek óta jelenlévő HBO közvetítette azokat így mindenkinek volt egy elképzelése arról, hogy mi is KOKÓ álma. Az HBO persze hallani sem akart róla, hogy egy a nézőik számára teljesen ismertlen bunyóssal küzdjön meg a Herceg, hiszen éppen elérhető volt Marco Antonio Barrera is, aki igazi sztárnak számított a súlycsoportban és garantáltan sok millió nézőt ültettt a képernyők elé. Mivel Kovács képzettsége révén igenis veszélyes lehetett volna Hamed-re a management mérlegelt és inkább a nagyobb bevételre koncentrált.

A mérkőzés tehát csak álom maradt számunkra, hiszen Barrera legyőzte Hamed-et aki a vereség után sem kívánta visszahódítani a WBO világbajnoki címét és utolsó meccsén végül Manuel Calvo ellen szerezte meg az akkoriban nagyon kicsinek számító IBO világbajnoki övét.

Kovács 2001-ben szerezte meg a WBO övet, amiről Hamed lemondott, majd öt hónappal később sajnos hazai közönség előtt vesztette el azt. Az akkori európai managelési normáknak leginkább a veretlen bunyósok feleltek meg, így Hamed után végül egy hónappal KOKÓ is a visszavonulás mellett döntött. (2002)

Profi ökölvívónk, azóta sem került ilyen szupersztárok közvetlen közelébe, tehát csak bízhatunk benne, hogy élünk még át a jövőben hasonló izgalmakat.