Elismerem ugyan, hogy jelenleg is vannak rendkívül szimpatikus és népszerű bunyósok a UFC-nél, de a teljesítményük, hol van a nagy bajnokokhoz képest? Ugyan! Most sokkal keményebb a mezőny, akkor könnyebb volt kitűnni a többiek közül, legyint most néhány olvasó aki személyes sértésnek veszi a fenti sorokat és méltatlankodva zárja le ezt a cikket. Pedig nem volt akkor sem könnyebb dolga senkinek, hiszen az edzések valóban sokoldalúbbak lettek, azonban egy kis túlzással manapság már bárkit lehet elemezni a YouTube alapján, hiszen nem elég, hogy a legtöbb mérkőzés is megtalálható a videómegosztón, de még a bunyósok edzésmunkája is gyakran kikerül rá.
Jó időket él az MMA és ezenbelül is a UFC, de ha az én szemszögömből nézzük a dolgot, akkor ez bizony nem az aranykor! Pontosabban de! A tulajdonosi körnek, akik tonnaszám veszik ki a pénzt a gálákból és futószalagon szállítják a fiatal harcosokat, akik ha 35 éves korukban még a szervezetnél vannak, már egészen biztosan kiégtek! Pedig ez az életkor még nem számít soknak, azonban a bunyósnak választania kell, vagy kiszolgálja a szervezetet és a szívét-lelkét a ketrecben hagyja néhány öldöklő csatában vagy kivár és talán a legjobb éveit hagyja a ketrecen kívül és mire újra odakerül már azon kapja magát, hogy elrohantak mellett az új arcok. A UFC aranykorában ugyanis olyan bajnokok uralkodtak mint Georges St. Pierre, Jose Aldo, Anderson Silva és Jon Jones. Ezek a bunyósok ugyanis nem szimplán jó bunyósok voltak, hanem zsenik! Ezt az időszakot 2007-2012-re datálom és ez pontosan az az időszak, amikor a UFC a csőd széléről fellegekbe szállt és a világ elsőszámú MMA szervezetévé vált. Ehhez pedig kellettek a zsenik, akik már-már megközelíthetetlenek voltak a kihívók számára és ezáltal olyan magasságba emelték a UFC harcosok nimbuszát, hogy a szervezet népszerűsége ekkoriban valóban veszélyeztette a profi ökölvívásét.
Az MMA harcosok bázisa ekkoriban hatalmasra duzzad világszerte! Minden bizonnyal itthon is ekkoriban élte virágkorát az MMA és a UFC mellett olyan szervezetek biztosítottak jó fizetéseket mint az M-1 Global vagy a Strikeforce MMA. A bázis növekedésével viszont egyenesen arányos a színvonal csökkenése, valamint nő az alulmenedzselt fiatal harcosok száma is, akik a 20-es éveik közepére már könnyen kiégett csatalovakká válnak a rosszul megválasztott ellenfelek miatt. Az orosz területek ezerszámra ontották magukból a legjobb harcosokat, akik az elmúlt években az orosz MMA élet bukása miatt szinte mind amerikai szervezeteknél bunyóznak. És itt ütközik ki igazán a mondanivalóm lényege, hiszen Fedor Emelianenko-n kívül onnan azóta sem került ki zseni! Lehet itt példálózni Khabib Nurmagomedov nevével, de a súlycsoportbeli uralkodás hosszát és a címvédések számát tekintve sehol nincsen az általam korábban említett négy UFC harcoshoz képest. Ne értsük félre az érvelést, remek bunyósnak tartom magam is, egész egyszerűen a zseni nálam mást képvisel!
Természetesen nem temetem a sportot, hiszen ahogy az ökölvívásban is sorra tűnnek fel az új zsenik mint Tyson Fury, Aleksander Usyk vagy Saul „Canelo” Alvarez, úgy talán hónapok, talán évek kérdése de ismét felüti majd a fejét pár zseniális bunyós a ketrecben is!
