Az ezt megelőző írásokban gyakran idéztük Charles Farrel-t, aki saját elmondása szerint több száz mérkőzést bundázott meg a karierrje során. A befejező cikkben azt fejti ki, hogy miért is tartja szükségesnek, sőt már-már művészinek a bundázást a profi bunyóban.

Kevés olyan sport van mint az ökölvívás, ennek a férfias sportágnak van romantikája. Az újságírók hősként írnak a bokszolókról, akik erkölcsi győztesként törnek ki a nyomorból és helyre állítják a gonosz világ egyensúlyát. Azzal, hogy kitartóak voltak, hogy nem adták fel és, hogy nem nyugodtak bele a környezetük nyújtotta lehetőségekbe. A nézőknek hős kell, akiért könnyet hullajthanak, ha az végül elnyeri a világbajnoki címet egy brutális csatában!

Világbajnoki címet szerezni valóban nagyon nehéz és időigényes feladat, szóval ez a heroikus kép valóban igaz a bokszolókra, azonban az aki egy kicsit járatosabb az ökölvívás üzleti részében az tudja, hogy az odavezető út alaposan meg van tervezve. Vegyük példának a gyenge felhozó embereket, ez is egyfajta bundázás, hiszen tisztában van vele mindenki, hogy az adott bokszoló akkor sem győzhet az újonc ellen, ha kétszer születik meg. Bárki aki a saját pénzét rakja bele ebbe az üzletbe azaz egy bokszoló karrierjébe, az így vagy úgy de belekeveredik a bundázásba. Akarva-akaratlanul, de minden bajnoknak vannak lefixált mérkőzések a mérlegében.

Amikor elkezdtem az egészet úgy gondoltam, hogy elég lesz az enciklopédiai tudásom, de hamar rájöttem, hogy nem. Sosem akartam „ellenfeleket” managelni, csak bajnokokat, kihívókat és reménységeket. Az volt az elképzeslésem, hogy a bajnokok majd legyőzik a kihívókat, a kihívók majd legyőzik a kemény felhozó embereket, a reménységek pedig majd legyőznek másik reménységeket, régi bajnokokat vagy leszálló ágban lévő kihívókat.

Nézd meg a legtöbb bajnok rekordját, szinte mindenkinek van egy mérkőzése, ahol meg lett véve az ellenfél, a bíró vagy a pontozók, minden bajnok részesült karrierje során a lefixált mérkőzések előnyeiből.

Minden olyan mérkőzés ami nincsen lefixálva könnyen elsülhet balul, bármennyire jól leinformáltad az ellenfelet. Egy rossz éjszaka, egy sérülés vagy egy személyes probléma azonnal homokszemként ékelődik a fogaskerekek közé és ennek köszönhetően elúszik a pénzed.

Karrierem során meghatározó szerepe volt Martin Foster-nek, egy olyan nehézsúlyú bunyósnak akivel veretlenül kezdtem el dolgozni. A legfőbb erénye az álla volt, de az évek során szemtanúja voltam, ahogy bármi valamirevaló ütéstől megremeg a térde és a szeme befordult a koponyájába, ahogy kiütve rogy össze a ringben. Ez az átalakulás hosszú hónapok eredménye volt, 1994-ben aztán úgy döntöttem, hogy nekem elég volt ebből, nem szeretnék tovább aszisztálni hozzá. Don King, Belfast-ban rendezett egy gálát, ahol a nem túl nagy ütő Francis Botha-val ált ki Martin. Botha már az első menetben eladott egy látványos ütést, amit a nézőtéren mindneki előre látott, csak Foster nem. Az ütés tisztán talált, Foster orra pedig porrá tört. Botha sem hitt a szemének, nevetni kezdett és elsütötte még egyszer, megint talált. A bíró beszüntette a küzdelmet, mi pedig a ringsegédekkel együtt az öltözőbe vittük Foster-t. Az öltözőben legalább fél órába telt mire az orrából az összes vért ki tudta köpni egy vödörbe és istenemre mondom, az a vödör megtelt vérrel.

Marvin Foster akkor már nagyon sok pénzzel tartozott nekem, másnap a reptéren válltak el az útjaink, ugyanis az államok különböző városaiba utaztunk. Azt mondtam neki, hogy elengedem a tartozását, hogy ha megígéri nekem, hogy soha többé nem bokszol. Volt egy felesége és két fiatal gyereke, komolyan aggódtam érte, hogy 5-10 év múlva esetleg bekap egy hasonló ütést és valami komoly baja lesz a dologból. Világos voltam, elmondtam neki, hogy ha megtudom, hogy újra ringbe lép megkeresem és beszedem tőle a pénzemet. Kezet ráztunk és soha többé nem láttuk egymást. Mikor Don King elküldte nekem a meccspénzét megtartottam az egészet. Én ugyan befejeztem vele, de ő nem hagyta abba a bokszot. Még 12 meccse volt, ahol 11 alkalommal kiütötték, ez egészen biztosan nem tett jót az egészségének.

Mire egy bokszolót eljuttatsz a címmérkőzésig, ahol minden bizonnyal a karrierje első komoly pénzét keresheti, már számos kemény meccsen túl lesz. Ezek pedig mind-mind kivesznek egy átlag bunyósból, még ha ezt a kívülállók nem is látják. Ha megszerzi a címet, akkor kemény címvédések várnak rá és ha elveszti azt, akkor a teljesítménye alapján döntik majd el, hogy bajnok anyag e még, vagy már csak egy név, aki jól mutat mint ellenfél. Ha szerencsés akor újra megkapja az esélyt, de már nehezebb dolga lesz, mert a piac nem engedi, hogy egy vesztesnek titulált bunyós újra címet szerezzen. Ha lecsúszik a pályáról és már csak ellenfélként tekintenek rá akkor a meccspénze és az egészsége is rohamosan csökkeni fog. Ilyenkor már csak 4-5 év van hátra a karrierből és nem árt rajta elgondolkodni, hogy ha leteszed a kesztyűt akkor az orvosokra kell majd költened.

Nem hangzik jól, de nagyjából minden olyan bokszolóra ez vár aki nem istenadta tehetség, ne csodálkozzunk el tehát azon, hogy minden a pénzről szól. Ki vállalná el ezt bármi másért mint a pénz?

Amikor egy fiatal bokszolót kezdesz el felépíteni, akkor figyelned kell az arányokra. Olyan ellenfelek kellenek, akiket meg tud oldani, de azért koncentrálnia kell. Amikor pedig a ranglisták kerülnek a képbe, akkor jöhetnek a megvett mérkőzések. Bírók, atlétikai szövetségek vagy ellenfelek mind volt a zsememben, ez a legkönnyebb útja annak, hogy a sportolód egyre magasabbra kerüljön a ranglistákon, anélkül, hogy túl nagy károkat okoztál volna neki. Persze kellenek a kemény meccsek is, hiszen az segít neki felkészülni az igazi kihívásokra.

A bundázás teljesen elfogadott dolog a bokszban, hiszen vannak olyan edzők akik kifejezetten ilyen, rekordjavító bokszolókkal dolgoznak. Persze itt is észnél kell lenni, mert a bokszolók néha elfelejtik, hogy mi is a szerepük pedig ez biztosítja számukra a megélhetést. Ha nyernének sokkal kevesebb pénzt keresnének és nagyon meccsük se lenne. Amikor valamelyik srác meglepi a tiédet, akkor az edzője emlékezteti rá, hogy ez így nem lesz jó. Ha ez sem segít akkor a sarok feladja a küzdelmet valami kitalált indokkal.

Ha nem biztosítod a bunyósodnak, hogy egy-egy felhozó mérkőzést a lehető legkevesebb sérüléssel abszolválja akkor nem végzed jól a munkádat. Számos mérkőzést fixáltam le, gyakran én fizettem egy-egy kisebb gálát, hogy egészen biztosan mindenki a zsebemben legyen. A „kiütött” ellenfelek gyakran féltérdre ereszkedve várták a számolás végét, közben pedig kikacsintottak rám.

A cikksorozat érdekességként került ki az oldalra, hiszen jó tudni, hogy a profi ökölvívásban tényleg minden a pénzről szól. Nem volt célunk egy bunyós lejáratása sem, azonban nem titkolt szándékunk volt a szemek felnyitása.