Ray Mercer egy igazi nehézsúlyú nagyágyú volt a maga korában. Bár a súlycsoport akkoriban bivalyerős volt, Mercer mégis fel tudott ülni a WBO trónjára. 1993-ban aztán bunda botrányba keveredett, ráadásul egy felhozó ember ellen.

Jesse Ferguson ígéretes tehetségként kezdte a karrierjét, első 13 mérkőzésén nem is talált legyőzőre, pedig megverte Buster Douglas-t is, aki 5 évvel később sokkolta a világot Tyson kiütésével. Ferguson ekkoriban olyan világsztárok kesztyűpartnere volt mint Mike Tyson, Lennox Lewis vagy Michael Moorer így jogosan tekinthettünk rá legitim kihívóként.

A sors végül úgy hozta, hogy éles mérkőzésen is a ringbe léphetett Tyson ellen aki 1986-ban, az ötödik menetben eltörte az orrát. Ferguson-t a vezetőbíró a hatodik menetben léptette le fogás miatt, azonban ezt később TKO-ra módosították.

Ferguson karrierje itt alakult át, ugyanis felkapott sparring partner volt, de a nagy nevek nem nagyon akartak ellene kockáztatni éles meccseken. Nem tudott főállásban az ökölvívással foglalkozni, ezért egyre ritkábban lépett a ringbe. 1992-re már felhozó embernek számított, hiszen a rekordja nem volt túl fényes, 18-9-0.

Mercer a mérkőzés közben akarta lefixálni az eredményt.

Mercer ekkor már csak ex világbajnok volt, ugyanakkor 20-1-0-ás rekorddal állt a mérkőzés előtt, bár a hírek szerint nem vette túl komolyan Ferguson-t, aki viszont élete formájában érkezett a ringbe. Ferguson kipontozta Mercer-t majd a mérkőzés után felvette a kapcsolatot az illetékesekkel, ahol bejelentette, hogy Mercer kenőpénzt ajánlott neki a mérkőzés közben.

De miért is akarta 1988 nehézsúlyú olimpiai bajnoka megbundázni a mérkőzést? A meccs tétje ungyanis nagy volt, hiszen Riddick Bowe kihívásáért zajlott, aki ekkoriban a WBA és az IBF világbajnoki övét birtkolta. Mercer a Ferguson elleni mérkőzését 1.5 millió dollárt kapott, a Bowe elleni derbiért pedig 2.5 millió ütötte volna a markát.

Elképzelhetetlen összegek voltak ezek Ferguson számára, hiszen ezzel a rekoddal nem nagyon kereshetett többet 45 ezer dollárnál egy mérkőzésen, Bowe elleni viszont így megkapta az esélyt, valamint egy 400 ezer dolláros fizetési csekket.

Mercer-t egyébként őrizetbe is vették, majd 10 ezer dolláros óvadék fejébben engedték csak ki, ugyanis az HBO kamerája rögzítette az ajánlatot. (Mercer többször is ajánlatott tett az összekapaszkodások alkalmával) A mérkőzést nem közvetített élőben a csatorna, azonban a főmeccsre hangolódva próbálgatták a kamerákat, ezért rögzítésre került ez a mérkőzés is.

„A felvételen többször is hallani lehet, ahogy Mercer ajánlatot tesz Ferguson-nak, hogy hagyja őt nyerni.” -Emlékszik vissza az egyik bennfentes.

Mercer ügyvédje arra hivatkozott, hogy az ügyfele egy veterán, akinek még egy tilosban parkolása sincsen és, hogy ez az egész csak afféle Trash Talk volt a részéről.

Randy Gordon az atlétikai szövetség embere viszont nem volt ilyen jóhiszemű az üggyel kapcsolatban.

„Mind a ketten folyamatosan beszéltek, a bíró rájuk is szólt. Nem a szokásos Trash Talk volt, hogy megöllek, meg ilyesmi. Én is hallottam, ahogy az egyik bokszoló ajánlatot tesz a másiknak.”

Az HBO minden bizonnyal kompromittálónak találta a felvételt, ugyanis az újságoknak csak a 10. menet felvételét adta ki, mondván, hogy előtte nem történt beszélgetés a két bokszoló között.

A dolgok végül elsimultak és ez a történet is szépen lassan a feledés homályába merült. Ferguson megkapta az esélyt Bowe ellen, bár az IBF öve nem volt terítéken, ugyanis a szervezet nem ismerte el őt mint legitim kihívót. Őszintén hitte, hogy kiütheti Bowe-t, jó formában érkezett a ringbe azonban a második menetben kiütötte őt a bajnok. Még ugyanezen év végén Mercer ellen lépett ismét a ringbe, ahol egy szoros pontozással most az olimpiai bajnokot hozták ki. Karrierje innentől kezdve erőteljes lejtmenetet vett, végül pedig 1999-ben vonnult vissza miután kikapott Andrew Golota-tól.

Mercer 2008-ig volt aktív és bár világbajnoki címet nem szerzett már, nagy nevekből nem volt hiány a karrierjében. Érdekesség, hogy az ökölvívás mellett kipórbálta magát a K1-ben és az MMA-ban is.