Charles Farrell olyan bokszolókat managelt a karrierje során mint Leon Spinks, Mitch Green vagy Freddie Norwood. Saját elmondása szerint több száz meccset bundázott meg az évek alatt.
„Ha tetszik, ha nem a profi bunyó szerves része a bunda, néha ugyanis ez a legokosabb húzás és ebből nyersz a legtöbbet! Rengeteg bunyóssal dolgoztam együtt és rengeteg mérkőzést bundáztam meg, azonban arra is volt példa, hogy ezt nem tartottam szükségesnek, ez pedig a bunyósom karrierjébe került.”
Mitch „Blood” Green
Green 1986-ban találkozott Tyson-nal a ringben, aki 10 menetben verte pontozással. Egyértelműen a túlélésre hajtott, így a mérkőzés után nem nem volt túl népszerű és bár Shelly Finkel és Lou Duva továbbra is a kegyeiért harcolt, 1991-ben mégis sikerült leszerződnöm vele! A srácban határozottan volt potenciál hiszen négyszer nyerte meg a new yorki aranykesztyűt amatőrként. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű vele dolgozni, de azt is tudtam, hogy egy kis munkával könnyen újra kihívói pozicióba fog kerülni.
Egy étteremben találkoztam vele, ahol miután leültünk, Green felállt, levette a melegítő felsőjét, felhúzta a polójának az újját, megcsókolta a bicepszét és azt mondta a jelenlévőknek „Nézzetek rám, lakmározzatok egy igazi nehézsúlyú látványából!” Szürreális indítás volt, de ami ezek után zúdult a nyakamba emlékezetesebb volt. Még meg sem száradt a tinta a szerződésünkön, hívásom érkezett, hogy Green-t lelőtték és jó lenne ha odamennék. Az utcán összeszólalkozott egy férfivel, majd felpofozta azt, amiért az a Mike Tyson elleni teljesítményét szídta. Pár óra múlva a fickó rajta ütött a lakásán és lábon lőtte. A véres cipőjét és a lyukas nadrágot a mai napig ereklyeként őrzöm a lakásomban, afféle kabalaként. Szóval Mitch nem ijedt meg annyira és elsántikált a hat saroknyira lévő kórházba, ahol megállapították, hogy a golyó átment a lábán így akár haza is mehet. Kiderült, hogy az ügyeletes orvos nem vette észre, hogy a lövedék egy darabja beágyazódott a térde mögé. Mitch elkezdte a felkészülést a visszatérő mérkőzésére majd felhívott, hogy valami nagyon nem jó, nem tud lábra állni a mai futás és ugrálókötelezés után. Oda repültem és átvittem egy komolyabb kórházba, ahol pár óra múlva meg is műtötték. A combcsontja ketté hasadt a terheléstől és a lövedéktől, ha egy nappal később megyünk be minden bizonnyal levágják a lábát.
Volt Boston mellett egy bérházam, így Green ott tölthette a hat hónapos rehabját, természetesen folyamatosan pénzt követelt, hogy élni tudjon valamint két barátnője is volt amiből hatalmas balhé kerekedett amikor egyszer véletlenül összetalálkoztak az alsó szinten lakó bérlőim még a rendőrséget is kihívták. Green folyamatosan elküldte a „fizetését” az anyjának, aki szerencse játékra költötte az egészet. Kezdett nagyon terhessé vállni a számomra ez a kapcsolat, Green pedig folyamatosan csak panaszkodott.
Green-t sokan paranoidnak és veszélyesnek tartották és valóban az is volt. Bandavezér volt akinek fent kellett tartania a rettenthetetlen aurát és bele kellett állnia minden vitába. Nagy kár, hogy ez lett belőle mert egy remek amatőr volt, de mit várunk egy sráctól aki rossz környéken, apa nélkül nő fel. A Tyson meccsen olyan volt mint egy alvajáró, később pedig leütette magát egy plázában, szóval mondjuk ki lekerült a bunyó térképéről.
Mit nyertem a közös munkából? 1993-ban a a Sports Illustrated megválasztott az Év balekjának, amit sajnos nem tudtam vitatni. Green egyszer hozott a konyhára egy kis pénzt, ugyanis Al Braverman-nal fogadtam, hogy visszacsábítom a ringbe. Elkezdtem leszervezni a visszatérő mérkőzést a választásom pedig Bruce Johnson-ra esett, egy igazi felhozóember volt, ráadául cirkálósúlyú. A rekordja magáért beszélt 8-22-1 ráadásul 17 KO vereség, soha az életben nem vert meg egy valamire való bokszolót sem. Johnson tényleg egy megélhetési bunyós volt.
Amikor bundáznom kellett volna, de nem tettem...
Az öltözőben Bruce azt mondta nekem, hogy nagyon fél Green-től és szeretne 500 dollárral többet kapni a mérkőzésért. Ez egy nyílt felajánlás volt, annyit kellett volna mondanom, hogy rendben, de akkor a harmadik menetben feküdj ki. Nem tettem meg, nem gondoltam, hogy szükség van rá, azt hittem Green megeszi a fickót.
A mérkőzés egy kis arénban zajlott, Mitch pedig bekattant a mérkőzés előtt. Arról hadovált, hogy nem kap elég pénzt és, hogy nem tiszteli senki. Ahogy a mérkőzés elkezdődött, nem csinált semmit, csak kifejezéstelen arccal, Johnson vállát bámulva , leengedett kezekkel lépegetett utána. Johson ütései nem tudtak kárt tenni benne, de ő nem hallgatott senkire. Hiába kiabálltam, hogy üssön, hiába kiabált vele az edzője, ő nem hallott mást csak a hangokat a fejében. A bíró többször felszólítás után végül a harmadik menetben elégelte meg a ringben történteket és TKO-val leléptette Mitch Green-t.
Green hülyét csinált magából és eldobta a karrierjét, hülyét csinált belőlem is, de nem ez volt a legnagyobb fájdalmam vele kapcsolatban, hanem az, hogy közel 80.000 dollárt és egy évet az életemből rá pazaroltam.