Fábián Melinda: Mi a te történeted?

Fábián Melinda: Mi a te történeted?
Motiváció az év utolsó napjára!

December 23.

Az emberek már évezredekkel ezelőtt is tudták hogyan kell az egyéneket közösséggé, egységgé alkotni.

Sokan nem tudják, de a törzsi táncok, a dobolás, a ritmusos ugrálás, a kántálás, a mantra, de a vallási énekek is azt a célt szolgálták , hogy azt embereket energetikai szinten közelítsék egymáshoz. Ezért kezdődik minden gyűlés, imádság, szeánsz ezekkel a rituálékkal. (Kiegészítve más érzékszerveket megbabonázó eszközökkel, pl illatok, lobogó tűz , stb). Ezek egyidejű monoton végrehajtása után, körülbelül 15-20 perc elteltével az emberek szíve ugyanabban a ritmusban kezd dobogni. A keringés ugyanabban a tempóban teszi meg újra és újra azt a ciklikus folyamatot, amely magzat korunkban kezdődik és utolsó leheletünkig tart. Az idegsejtjeink kisebb-nagyobb eltéréssel, ugyanolyan sebességgel érzékeli és továbbítja a testünkben az ingereket. Ebben a rövid kis “rituálnyi” időben - egyek vagyunk.

Lehet érezni edzésen is. De ma máshol voltunk. Ma volt az évzáró csapat vacsora. Az elmúlt években is került sor erre és igazán szerettem azokat is.

De ma éreztem az egységet. Nem csak én, mindenki aki az asztalnál ült.

Ránézel a másikra és van egy emléked róla, nem is ismered igazán de szeretet érzel. Tudod hogy egy a cél, ugyanaz a szívdobogás.

Ezt elárulja egy mosoly, egy nézés, egy ölelés, egy szó. Csak figyelni kell. Figyelni mindeneddel, legfőképp a szíveddel, ahogy Exupery is mondta.

A következő sorokat több héttel ezelőtt kezdtem el írni, azonban számos küzdelmes esemény akadályozta a folytatást.

“Eredetileg vidám témát szerettem volna papírra vetni. De valahogy nem jön össze. Ilyen ez a 2020, szerintem már ti is megszoktátok. Ebben az évben nem volt olyan akinek ne mozgatta volna meg a komfortzónáját Kétezerhúsz.

Sokáig tartogattam magam, vártam a megfelelő pillanatot hogy hozzáfogjak az íráshoz és épp neki kezdtem volna amikor egy rossz hírt kaptam. Drámai hírt. Mit lehet tenni amikor minden igyekezetével a jóra törekszik az ember, a pozitív gondolkodásra és mégis olyan ingerek érik amelyek homlok egyenest az ellenkező pólusba terelnek?

(- Évszázadok során szűkült össze ingerküszöbünk és minden amiért régen harcolni kellet vagy várni (!) - mert hogy a türelem is szinte luxus mostanában - nos ezekre ma már van expressz, non-stop, ready, vagy éppen “new” megoldásunk . - )

Nem akarok belemenni a járvány következményeinek sorolásába, pontosan tudjátok , átélitek most ezeket. Amiről szeretnék beszélni, hogy mindenki tartson ki. Ha gödörben vagy, mássz ki. Ha tudsz ugorj ki, ha kell az ujjaiddal a sárfalat markolva húzd magad fel és ne felejts el lábbal is támasztani és tolni, elrugaszkodni. Használd fel mindened ami van, minden képességed arra, hogy magadnak és környezetednek segíts. Ha azt érzed nincsen semmid, a mosolyod mindig ott lesz. Egy baráti kacsintás, egy gondoskodó “hogy vagy”, egy vigasztaló vállveregetés, egy oltalmat adó ölelés.

Itt egy történetem Kassai Lajossal. Képzeljétek el, a TUF előtt egy héttel lementünk hozzá (Peszlen)Ferivel Kaposmérőre, hogy - mint minden mérkőzés előtt szoktuk tenni - érjen egy erős érzelmi inger ami még jobban izzítja bennem a lángot. Bemutatkoztunk a “Honfoglalónak” és meglepetésünkre kiderült, hogy szereti az MMA-t , a bunyót és amennyire ideje engedi még követi is történéseket. Több buzdító anekdota után, egyszer csak kihozott a házból egy sisakot. Úgy emlékszem a marathóni csata harcmezőjén talált eredeti görög katonai sisak utánzata volt. Odanyújtotta, vegyem fel, megkérdezte na milyen?! El kell mondjam, bitang nehéz volt, a nyakam csuklott volna oldalra ha nem segítek rá alulról kézzel. Azt mondta, “Gondolj bele, ez még csak a sisak, és hol van még a mellvért, pajzs, dárda..?” Na gondoltam ehhez képest én bemegyek a ketrecbe egy szál kis topban és shortban - hát azonnal írtó könnyűnek és szabadnak éreztem magam. És persze tele voltam csodálattal. Micsoda energiaközlés. Gigászi gesztus és inspiráció egy apró személynek mint nekem. 3 éve volt de még most is tart a hatása. Számos alkalommal adott erőt. Például a vegasi mérkőzésen amikor eltört a kezem és úgy kellett még két menetet lebunyózni. Amikor éppen préseltek neki a falnak (itt vettem észre hogy a csont nem jó helyen van kezemben) és mindenáron ki akarták szedni a lábamat én pedig azt kiabáltam magamban, “ na nem, ezt ÉN soha nem fogom megengedni” - és akkor átfutott ezredmásodpercek alatt a memóriámban ez az emlék, vagy az a szkíta harcos történet amit egy felkészülés alkalmával Gulyás Zsolti mesélt nekem, miközben ordító ősmagyar zene kíséretében a 3. edzésórába lépve a kimerültség határait súrolván büszke izzadtságban csüngtem a szavain.

Na, ezek beleégnek az ember lányába. Belém ivódtak. Jobb harcossá tettek.

Ezek történetek, nem anyagi dolgok. Mégis embertelen, emberfeletti erőt adnak.

Szóval kérlek, beszélgess, kommunikálj, meséld el a Te történeted. Nem tudhatod kinek ad erőt és kiben erősíti meg a hitet, a reményt. Beszélgessünk egymással most is a járvány alatt, lehet ezt higiénikusan is. “

Ma este rengeteg erőt kaptam Tőletek, hiszen láttam mosolyt, hallottam történetet és ölelést is kaptam.

Had adjak én is egy kis ajándékot az év utolsó napjaira, amelyet egy kedves Tanítómtól , Stefanovics József Mestertől idézek: “ Ugyanaz az őszinte szeretet és szenvedély van Benned , mint ami engem is hajt. Olyan úton jársz, ahol kevés lábnyom van, nem sok a kapaszkodó..és időnként rendkívül ritka a levegő. Akár merre is tartasz, abból meríthetsz mindig ami olyan mélyről, olyan fundamentális módon folyton hajt előre…”

Biztos vagyok benne hogy a Mester szavai sokatok elkísér…akár egy fővárosi kórház onkológiai részlegén, vagy egy külvárosi magányos vályogház csendjében, egy üzem éjszakai műszakában, a paneldzsungel egy kis ablaka alatt, vagy a család körül az otthon melegében.

Legyen Békés, Örömmel és Hittel teli Ünnepetek.