Dana White, a UFC megmentője!

Négy évig egyensúlyozták a szervezetet a csőd szélén.

A UFC elnöke Dana White egy igazán megosztó személyiség. Szakmai rátermettségét vétek lenne megkérdőjelezni, azonban a legtöbb rajongó nem igazán kedveli őt, ugyanis a bunyósok nagy része őt hibáztatja az alacsony fizetések miatt.

A szervezet 1993 óta van jelen a köztudatban, akkor még úgy csúfolták, hogy az „Emberi kakasviadal”. A korai UFC rendezvényekben valóban nem volt semmi szórakoztató elem, azon kívül, hogy egy-egy kemény pasi agyonverte a másikat. Persze a lényeg azóta sem változott, azonban olyan apróságok, mint a körítés, a fények vagy éppen a bevonulózenék sokat dobtak az élvezhetőségen.

Hogyan került kapcsolatba a UFC-vel?

Dana White és a Fertitta testvérek (Frank és Lorenzo) gyerekkori barátok voltak, akik fiatal felnőttként rajongtak az ökölvívásért. Lorenzo Fertitta a nevadai atlétikai szövetség tagja volt, White pedig bokszedzéseket tartott, tehát mind a ketten járatosak voltak a bunyóban. Érdekelni kezdte őket a földharc, azon belül is a BJJ, így elmentek egy olyan MMA harcoshoz aki magáedzéseket tartott nekik. Egyre jobban beleszerettek a sportba és egyre több MMA bunyóst ismertek meg. A legjobb MMA harcosok ekkor még birkózó vagy BJJ alapokkal rendelkeztek és általában egyetemi vagy főiskoai végzettségük volt, tehát a közhiedelemmel ellentétben kifejezetten értelmes sportolókról volt szó.

Rajongóból manager.

Ahogy White egyre több bunyóst ismert meg, sikerült azt is feltérképeznie, hogy az MMA világában úgymond vadnyugati állapotok uralkodnak. A legtöbb bunyós rendezvényről-rendezvényre élt White pedig meglátta a potenciált az MMA-ban és mint manager kezdett dolgozni. Tito Ortiz és Chuck Liddell voltak a legismertebb ügyfelei, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ekkoriban még senki nem ismerte a két később legendássá válló bunyós nevét. Mai szemmel már elképzelhetetlen, de volt olyan amikor White javasolta Ortiz számára azt, hogy ne induljon el egy gálán, mert nem kap elég jó fizetést a bunyóért.

A UFC mint üzleti lehetőség.

Ahogy Dana White egyre jobban tűzközelbe került, kiszagolta hogy a szervezetet működtető cég bajban van, ugyanis jelentős adótartozással rendelkeznek. Szólt a Fertitta testvéreknek, majd egy hónap múlva már ők voltak a UFC jogtulajdonosai.

„Kettő millió dollárt fizettük a UFC-ért, cserébe pedig egy brand nevet és egy régi ketrecet kaptunk. A cégnek ugyanis akkor már minden vagyontárgyát lefoglalta az adóhatóság, így szó szerint, mindent a nulláról kellett felépítenünk. Mivel az előző tulajdonos csak és kizárólag a PPV eladásokra alapozott, azonnal beruháztunk a helyszíni fényekre és megvettük egy csomó zene jogdíját, hogy a bunyósok bevonulásai élvezhetőbbek legyenek.”

A szervezet elnöeként persze nem gondolkodhatott manageri fejjel, erre pedig rá is ment a viszonya Tito Ortiz-al, akivel hivatalosan a mai napig nincsen tól jóban.

Tudatos építkezés, mely busásan megtérült.

Egészen 2005-ig a UFC veszteséges volt, a csőd széléről pedig a The Ultimate Fighter című valóságshow hozta vissza. Ekkoriban kezdték el felvásárolni az anyagi gondokkal küzdő szervezeteket, mint a WEC, az IFL, az Affliction vagy a Pride FC végül pedig a Strikeforce. Ezen szervezetek bunyósait általában beolvasztották a saját szervezetükbe ezáltal pedig olyan sporttörténeti jelentőségű lépéseket hoztak mint mikor az NFL és az AFL egyesült. Az eladás napjáig a Zuffa 44 millió dollárt költött a szervezetre, az eladási ár viszont 4 milliárd dollár volt! Az új tulajdonos pedig örülhet, hiszen a szervezet jelenlegi becsült értéke már 7 millárd dollár!

Ezeket a lépéseket mind Dana White-nak köszönhetjük, szóval legközelebb amikor azt kívánod, hogy tűnjön el a UFC-ből, inkább gondold át még egyszer az egészet.