Félelmetes karriert tudhat maga mögött a belorusz Pitbull, hiszen bár csak rövid ideig viselhette a UFC bajnoki övét (egy év és három mérkőzés) azt is még 2005-ben, viszont jelenleg is a UFC-nél bunyózik, ami azt jelenti, hogy kisebb nagyobb kihagyásokkal immár 21 éve verekszik a világ első számú MMA szervezeténél.
A nagypályások című cikk sorozat, azon nagy múltú bunyósokat mutatja be, akik nem ragaszkodtak a UFC szerződéshez és példát mutatva az újabb generációnak megmutatták, hogy hogyan lehet a legtöbbet kihozni, anyaglilag egy karrierből!
14 évesen kezdett el a küzdősportokkal foglalkozni, a sambo után pedig a kickbox-al egészítette ki a repertoárját. Jól teljesített a birkózó szőnyegen, hiszen a sambo világbajnokságon ezüst érmet szerzett, majd 20 évesen a profi MMA-ra adta a fejét, az M-1 Global szervezetnél. Első ellenfele a hivatalosan is sárga lapos Viacheslav Datsik volt, aki a kiismerhetetlen stílusát érvényesítve kiütötte őt az első menetben. Arlovski egy éves pihenő után tért vissza a ketrecbe, hogy egy négy emberes tornán elsajátítsa az M-1 Global, Európa bajnoki címét, ezután a 2000-res évben még egy alkalommal bunyózott, azt is KO-val hozta, majd elindult meghódítani a UFC-t!
21 évesen sikeresen mutakozott be a szervezetnél, majd két TOP kihívóval szemben is KO/TKO vereséget szenvedett, Ricco Rodriguez és Pedro Rizzo személyében. 2002 végén, majd 2003-2004-ben is egy-egy alkalommal lépett csak a ketrecbe, viszont ezen győzelmek hozzásegítették, hogy visszaverekedje magát a UFC akkor nem túl erős élmezőnyébe. Eljött hát 2005, a nehézsúlyú bajnok Frank Mir pedig motorbalesetet szenvedett így nem volt képes megvédeni a címét ezért a szervezet az ideiglenes bajnoki címért a két legjobbat, Andrei Arlovski-t és Tim Sylvia-t küldte a ketrecbe. Azon a napon jól álltak a csillagok és a Pitbull 47 másodperc alatt szerezte meg az övet, hogy aztán kétszer megvédje, majd elveszítse azt ismét Sylvia ellen. A következő években megint egy kicsit vissza vett és évente egy meccsel bővítette a győzelmeinek sorát, de jó időre távol került a bajnoki címtől, főleg mert ekkoriban a UFC megvásárolta a Pride FC-t, és annak nehézsúlyú mezőnyét átolvasztotta a sajátjai közé.
Itt jön az érdekes csavar, aminek köszönhetően Arlovski-ról elmondhatjuk, hogy valóban nagypályás. A UFC ugyanis ideig-óráig egyedül maradt a piacon, viszont a Pride üzlet része nem képezte a korszak legjobb nehézsúlyú bunyósának, Fedor Emelianenko-nak a szerepeltetését, ugyanis a legtöbb bunyósnak jogilag érvénytelen volt a szerződése, az orosznak pedig esze ágában sem volt „apró pénzért” aláírnia a szervezethez. Mivel nagyon úgy nézett ki, hogy az M-1 Global (Fedor management-je) és a UFC nem fognak megeggyezni, így az orosz csapatának egy másik amerikai promóció után kellett néznie. Fedor-nak viszont hiteles ellenfél kellett az amerikai bemutatkozáshoz és az elérhető nevek száma korlátozott volt. Josh Barnett volt az első számú célpont, de mint tudjuk az amerikai mindig is betegesen vonzódott a szteroidokhoz, így az ő nevét fenntartással kezelte az Affliction szervezet. A másik két elérhető név a nem sokkal korábban csődbe menő IFL szervezet nehézsúlyú elitje volt, Ben Rothwell és Roy Nelson személyében. Arlovski tehát nem hosszabbított szerződést a UFC-vel és az Affliction első gáláján, annak rendje és módja szerint ki is ütötte Rothwell-t, majd nem sokkal később Nelson-t is. A jó UFC-s szériát kihasználva ekkoriban rekord gázsikat tehetett zsebre a meccseiért, Rothwell ellen 750.000, míg Nelson ellen 500.000 dollárral lett gazdagabb. Ekkoriban előszeretettel látogatta a legendás boksz edző Freddie Roach edzéseit és több helyen is lenyilatkozta, hogy több mint valószínű, hogy a profi bokszban is megméretteti magát hamarosan. Ezek persze mind-mind marketing fogások voltak, aminek köszönhetően az Affliciton második gáláján Fedor ellen 1.500.000 dollár ütötte a markát! És most gondoljatok bele, hogy ilyen meccspénzeket a UFC-nél sok bajnok a mai napig nem keres!
A mérkőzésen úgy nézett ki, hogy ismét eljött Arlovski napja, ugyanis remek formában bunyózott egészen addig amíg Fedor eldobott jobbosa, arccal a padlónak nem ragasztotta. A vereség után aláírt a Strikeforce szervezethez, de nagyon rossz szériája volt és nyeretlenül hagyta ott a UFC által szintén felvásárolt szervezetet, akik értelem szerűen nem tartották rá igényt, hiszen az elmúlt meccsei alapján már egy nagyobb huzat is a padlóra küldte. Arlovski ezekután kisebb szervezeteknél ütötte el az idejét mint a ProElite, a WSOF vagy az akkoriban egyre jobben feltűnő ONE FC. Mivel csupán egy alkalommal szenvedett vereséget Anthony Johnson ellen így 2014-ben újra szerződést kötött a UFC-vel ahol azóta igazi hullámvasút a mérlege és bár címközelbe már sosem került és minden bizonnyal nem is fog mégis páratlan karriert tudhat maga mögött, hiszen a 2004 óta bevalott meccspénzei alapján 9.488.000 dollárt bunyózott össze, ami forintosítva kicsit több mint 2.8 millárd forint!
Ez is azt mutatja, hogy a megfelelő management nélkül nem érdemes belekezdeni ebbe a sportba, hiszen a nagy meccs pénzeket gyakran a jó takitikai lépés hozhatja meg!