Van egy réteg, akik szerint a bokszból valami eltűnt, valahol igazuk van, hiszen manapság jóval kevesebb a bevállalós bunyósok száma bár ez véleményem szerint erős összefüggésben van azzal is, hogy az egészség/nyereség egyensúlya nincsen arányban. Hiszen egy bevállalós bunyós aki bátran beleáll az adok-kapokba korántsem biztos, hogy egy igazán pénzes meccsen fogja bekapni azt az ütést amitől a karrierje véget ér és az egészségi állapota jelentősen romolhat. Szerintem nem kell kifejtenem, hogy egy nem TOP 10-es bokszoló keresete és komoly probléma esetén az esetleges orvosi költségek szintén nincsenek arányban. Ilyen szempontból pedig teljesen meg tudjuk érteni, hogy az adott bokszoló nem pár százezer forintért, vagy pár tízezer dollárért vállal több kockázatot.

Az ökölvívás a 2010-es évekre, bizony egy nagyon nehezen megközelíthető üzlet lett és a legjobban kereső sztár bokszolók már akkor is a porondon voltak. Ez azt jelenti, hogy Floyd Mayweather Jr. vagy éppen Manny Pacquiao már akkor is sok-sok millió dollárt keresett és nincsen ez másképp manapság sem.

Van azonban egy réteg, olyan bokszolók szűk halmaza akik félelmet nem ismerve és lépést hátrafelé sosem téve, állnak oda minden mérkőzésen, hogy mindent a szorítóban hagyjanak. Ezeket a bokszolókat sokszor láthatjuk pár nagyobb név ellen, akár világbajnoki címmérkőzésen is, azonban az esetek többségében vesztesen fogják otthagyni a ringet. Az elismerésen és az öt perc hírnéven kívül pedig nem sok mindent kapnak, persze a nagy nevek ellen szebb összeg van a csekken, de a következő mérkőzésen minden visszaáll a régi kerékvágásba. Ők azok az őszinte hirigelők akik ha partnerre akadnak, akkor felrobbantják a csarnokot, azonban ha egy technikásabb bunyós áll a ring másik sarkában akkor csak kergetni tudják azt. Ezeknek a bokszolóknak korlátoltak a képességei, azaz egysíkúak és ez ilyen könnyen magyarázható külső szemlélőként, de mi van akkor, ha egy ilyen bunyósnak szurkolunk? Akkor persze szidni fogjuk az elmozgó bunyóst, hogy menekül, vagy éppen a kötelekre dőlve piheni ki magát, hiszen mi ringháborút akarunk látni nem pedig fogócskát!

Az ökölvívás, pedig igenis egy őszinte sport és sok ezer bokszoló van akik a fentebb említett szűk halmazba tartoznak, nekik pedig ha csak a szűk rajongói körüket nézzük bizony sok ezer főről beszélünk. Minden bizonnyal ezen a vonalon indultak el a 2010-es évek elején a DirecTv vezetői is, akik ennek a körnek, illetve a brutalitást kereső nézőknek akartak valami újat kínálni.

Ha TV társaság tulajdonosként megnézzük, hány PPV eladást produkál mondjuk Saul „Canelo” Alvarez, akkor egy biztatóan magas számot kapunk és elgondolkozunk rajta, hogy bizony nekünk is kell ökölvívás a képernyőnkre. Egy ilyen sztár leigazolása viszont irgalmatlan összegekbe kerül, elég ha csak Canelo több mint 200 millió dolláros DAZN szerződésére gondolunk. A profi ökölvívás üzlete mint már mondtam a legfelső szinten bizony nehezen megközelíthető, ugyanis ha nem is csak a legnagyobb sztárokkal kívánunk dolgozni, a világszervezetek felé kifizetendő összegek díja akkor is jelentős. De álljunk meg egy szóra, itt most Amerikáról beszélünk, a lehetőségek országáról ahol 24 év alatt egy casino közepén felállított ketrecből, több milliárd dollár értékű brand lett, amit UFC-nek hívunk. Náluk nincsen vita attól, hogy egy-egy bunyós melyik TV társaságnál van, vagy éppen arról, hogy a WBC vagy pedig a WBA bajnoka az igazi bajnok. A recept tehát ott volt az asztalon, már csak egyediséget kellett vinni bele, amivel ki lehet tűnni a tömegből és így született meg a BKB ötlete, ami a kezdetekben még Bare Knuckle Boxing néven került a tervező asztalra.

A pusztakezes ökölvívást 1889-ben hivatalosan is betiltották az Egyesült Államokban, ám pár évvel ezelőtt, 2018-ban ismét legalizálták. Mivel a BKB 2013-2014-2015-ben tartott rendezvényeket, mondhatni, hogy megelőzték a korukat, azonban a törvénymódosítás akkor még nem kedvezett számukra és erre a kesztyűhasználatnál vissza is fogunk térni. Most azonban nézzük azt, hogy a BKB milyen változtatásokat alkalmazott és milyen okokból.

Amennyiben jártasabbak vagyunk a nem feltétlenül A kategóriás „karate” filmek terén, akkor nem lesz ismeretlen számunkra a PIT, azaz a verem elnevezés, ami ezekben a mozikban az illegális verekedések színhelye volt. Ez általában egy kör alakú „verem” ami egy magasított peremmel van körülvéve amiből tilos kilépni. A „verem” küzdőfelületének az átmérője 5.2 méter volt, ami a legkisebb ringek méretének felel meg, melyeket ritkán használnak igazán profi rendezvényeken. A „vermet” körülvevő perem, pedig a küzdőtér felé, lejtős volt és kipárnázott, hogy az esetleges rá esések ne okozzanak sérülést. A perem széle piros és kék neon fényekben pompázott, amitől egy igazán egyedi és TV képernyőképes, futurisztikus megjelenést kapott. A verem persze a mellett, hogy igazán egyedi marketing értékkel bírt a szabályokra és a bunyó kimenetelére is hatással volt. Amennyiben az egyik fél például elhagyta a küzdőfelületet, az leütésnek bizonyult és a bíró rászámolt, ami automatikus 10-8-as pontozást vont maga után. Mivel ez az 5.2 méter, bizony nagyon kevés főleg ha hárman is tartózkodnak benne (2 ökölvívó és a bíró) nem volt hova mozogni, azaz a bunyósok folyamatos küzdelemre voltak kényszerítve.

A BKB küzdőtere továbbá, nem alkalmazott ringköteleket sem. Elsősorban azért, hogy a nézők, valamint a kamerák látószögét ne zavarják, ezáltal pedig egy minden oldalról jól követhető és közvetíthető küzdelmet kapjanak a nézők. A küzdelmet magát pedig úgy befolyásolta, hogy egy fáradt bunyós, nem tudott a kötelekre támaszkodva megpihenni, ha ugyanis a verem szélén úgy döntött, hogy hátradől, akkor már számolt is rá a bíró.

Természetesen a menetek száma és a hossza sem maradt érintetlenül. A sima mérkőzések 5, a címmérkőzések pedig 7 menetesek voltak. A menetek ideje azonban nem három perc volt, hanem csak kettő, ennek az oka pedig szintén az volt, hogy a mérkőzések pörgősebbek legyenek. Nem csak azért mert a versenyzők így kevésbé fáradnak el, hanem egy két perces menetben igazából egyik félnek sincsen ideje taktikázni.

A legvégső változás pedig a kesztyűkben volt, pontosabban lett volna. A BKB ugyanis a GRANT márkával karöltve olyan kesztyűt készített, amiből a padding azaz az ütőfelülete hiányzott, ezáltal pedig a bunyósok bütykei szabadon voltak, azaz a kesztyű használata több vért, több kiütést ígért. A kesztyűk mérete talán 5oz lehetett. (A kesztyűkre, minden bizonnyal azért volt szükség, mert ekkor még illegális volt a pusztakezes ökölvívás.)

A terv megvolt és elérkezett az első gála, ahol tíz mérkőzés került megrendezésre. A reklámszöveg pedig úgy nézett ki, hogy egy évszázada betiltott sportot hoznak vissza a TV képernyőkre. Mint azt sejteni lehetett a vermet nem a legnevesebb ökölvívókkal töltötték fel. A rendezvény egyébként 2013 nyarán zajlott le. Az eseményen voltak jó és kevésbé jó mérkőzések de a végeredmény egyértelműen biztató volt, hiszen többnyire látványos mérkőzések zajlottak le, amikben megvolt a kellő brutalitás is!

A szervezet levonta a kellő konzekvenciákat és még az első gálán pár bokszoló mellett inkább MMA és Muay Thai harcosokat bunyóztattak, addig az év végi második rendezvényükre már pár képzettebb bokszoló is csatlakozott a csapathoz. Ez kiadásilag mindenképpen egy komoly lépés volt, hiszen egy-egy aktív ökölvívó azért szép pénzeket keres a ringben, egy frissen elindult szervezetnek pedig jól meg kell gondolnia, hogy mire költi a pénzét. Ezen a gálán már 3 súlycsoportban is rendeztek 7 menetes, azaz címmérkőzést.

Mivel a két lezajlott gálán komolyabb sérülés nem történt, egyre több ismertebb bokszoló kezdett érdeklődni a BKB iránt és a nézők is egyre jobban kedvelték a veremben történt küzdelmeket. Még az első rendezvény ára 10 dollár volt (PPV) addig a BKB 2 már 19.9 dolláros áron volt megvásárolható, de a mérkőzések színvonala igenis megérte ezt a pénzt. Az amerikai újságírók egybehangzó véleménye volt, hogy ha nem is dönti meg a BKB a profi ökölvívók gálák nézettségét, mindenképpen egy üde színfolt lesz és egy remek alternatíva azoknak akik nem szeretik a UFC gálákat a földharc miatt.

Persze a marketing managerek folyamatosan dolgoztak és felméréseket végeztek. Bár a közönség szerette ezeket az újfajta kesztyűket, amik pikantériát adtak a küzdelmeknek, ám a pörgősebb és látványos csatáknak több köze volt a küzdőtérhez. Arról nem is beszélve, hogy Amerikában a törvények államonként változnak és a legtöbb állam nem engedélyezte ezen kesztyűknek a használatát.

A szervezet tehát úgy döntött, hogy a fejlődés és a terjeszkedés oltárán feláldozzák az újfajta a kesztyűket és visszatérnek az ökölvívásban is használatos 8 és 10oz súlyú hagyományos modellekhez. Pár rajongó hurrogni kezdett, de szerény véleményem szerint megsüvegelendő az ötlet, hiszen fejlődéshez vezetett!

2004 nyarán tartotta a legközelebbi gáláját a szervezet, amin már a hagyományos kesztyűk voltak használatban és a BKB innentől hivatalosan is a Big Knockout Boxing-ra lett keresztelve. A szlogenjük, pedig innentől az volt, hogy visszahozzuk a kiütéseket a bokszba. Bár ez volt a BKB 3. gálája, az új kesztyűk miatt mégis ezt tartjuk úgy számon, hogy BKB 1. A gála egy igazán nívós mérkőzés köré épült, hiszen a középsúlyú bajnoki címért Gabriel Rosado és Brian Vera csapott össze. Rosado olyan nevek ellen bokszolt korábban mint Sechew Powell akit TKO-val győzött le, megszerezve ezzel WBO interkontinentális övét, vagy Gennady Golovkin aki akkoriban az IBO és a WBA középsúlyú bajnoka volt. Golovkin szintjét már nem tudta meglépni és a kazah TKO-val verte őt majd egy No Contest mérkőzés és egy újabb vereség után az akkoriban még feltörekvő Jermell Charlo is legyőzte. Brian Vera két alkalommal is legyőzte a The Contender valóság showban nevet szerző Sergio Mora-t valamint Serhiy Dzinziruk-ot is majd Julio Cesar Chavez Jr. ellen vitatható vereséget szenvedett. A két bokszoló stílusa és a BKB adta környezetnek hála, egy igazi tűzijáték volt kilátásban!

A DirecTV egy igazán profi műsort is rakott a BKB mögé, ami BKB Unfiltered címen kívánta bemutatni az új sportágat valamint a versenyzőket. Az egyenként 15-20 perces epizódok bepillantást engedtek a főszereplők mindennapjaiba, valamint bemutatták a szervezetet és magát vermet is! A szervezet átrakta a rendezvények helyszínét és a BKB székhelyét is Las Vegas-ba a bunyósok pedig lehetőséget kaptak rá, hogy edzenek, pontosabban sparringoljanak a veremben, hogy szokják azt.

A legtöbb bunyós mikor először meglátta a vermet nagynak gondolta, de amikor beléptek, hogy kesztyűzzenek benne egyet rájöttek, hogy nagyon pici és bárhova lépnek az ellenfél mindenhol ott van.

Az újra gondolt BKB első gáláján négy súlycsoportban is címmeccset rendeztek, a helyszín pedig a nívós Mandalay Bay rendezvény csarnoka volt, ahol a helyszínen 4.500 néző volt kíváncsi a show-ra. Rosado végül a hatodik menetben TKO-val állította meg Vera-t és ezzel a szervezet húzóneve lett. Még abban az évben sor került a második gálára is, ahol Rosado, Curtis Stevens ellen védte meg a bajnoki címét. Bár hivatalos adatokat sehol sem találtam a BKB végleges megszűnésének az okáról, de véleményem szerint az ok talán a pénz lehetett, hiszen a BKB Unfiltered adásaiban itt leginkább Rosado korábbi felvételei vannak bevágva és csak Stevens-el készítettek újabbakat. A szervezet itt szintén újított, hiszen a kesztyűkbe, úgynevezett HITCHIP-et építettek (a csukló részbe) ami mérte az ütések erejét és a gyorsaságát, ezzel pedig látványos adatokat szolgáltatott a TV nézőknek. (A PPV ára ekkor már 29.95 dollár volt) Rosado nem tudta, hozni a súlyát és a mérkőzés végül döntetlennel zárult, a BKB viszont több meccses szerződést kötött több bunyóssal is, de máig számomra nem tisztázott dolgok miatt, ezek után csak egy gálát tartottak.

A harmadik gála szintén a Mandalay Bay-ben került megrendezésre és a gálán a verembe lépett a legendás Shane Mosley fia, Shane Mosley Jr. is valamint nehézsúlyú címmérkőzésen bizonyíthatott volna a kickbox legenda Tyrone Spong is. Spong végül sérülés miatt nem vett részt a rendezvényen, de már Rosado sem került be a Fight Card-ba. Mosley Jr. végül No Contest-et bokszolt majd mivel megbukott a meccs előtti dopping teszteken felfüggesztést is kapott. A szervezet, pontosabban a DirecTv ekkora tervezte végül a BKB VR app elindítását, ahol VR szemüveggel akár a veremből is élvezhettük volna a gálát virtuálisan.

A szervezet azonban 2015 óta nem tartott egy rendezvényt sem és az interneten semmi nyomát nem találni a megszűnésnek. A szervezet YouTube csatornája még él, de a legtöbb videó már le van tiltva így pár promó videón és Unfiltered epizódokon kívül nem sok mindent találunk róla. A versenyzőkre rá keresve 1-1 mérkőzés megtalálható, akár még a két első gáláról is, valamint a BKB 3 azaz az utolsó rendezvény megtalálható a videómegosztón, igaz egy privát feltöltő által.

Bár próbáltam a szervezőkkel, a matchmaker-el, a TV társasággal valamint amerikai újságíró kollégákkal is felvenni a kapcsolatot, mindenhol falakba ütköztem, ugyanis az illetékesek nem reagálnak semmire.

Egy biztos, a BKB egy érdekes és üde színfolt volt a küzdősport világában és a megvalósítása igazán igényes volt, Kár, hogy nem tudni mi lett végül a szervezettel.

Nektek mi a véleményetek róla? Írjátok meg nekünk kommentben!