A legfiatalabb olvasóinknak talán fogalma sincs róla, hogy ki is az a Bob Sapp, pedig a szörnyeteg becenévre hallgató óriás a 2000-es években megkerülhetetlen alakja volt a K-1 és az MMA világának. Hatalmas méretének köszönhetően, 196cm és 150kg igazi jelenség és bár a karrierje többségében kikapni utazott körbe a világban, amikor azonban nyerni akar, akkor bárkinek képes feladni a leckét.

De, hogy is lett az egykori NFL játékosból a japánok egyik közkedvelt sztárja, pankrátor, kickbox, MMA harcos majd színész? Hosszú és kalandos út volt ez, amibe egy kicsit most mi is beletekinthetünk!

A rögös pályakezdés

1996-ban Sapp a Washingtoni egyetem amerikai foci játékosa volt és 69.-ként draftolta a Chicago Bears, az edző Dave Wannstedt úgy mutatta be a média napon mint azt a típusú embert aki akár 10 évig is képes játszani a ligában. A hozzáfűzött remények azonban nem jöttek be és a Bears csapata elbocsájtotta őt, ezek után a Minnesota Vikings-hez került, de mindösszesen 1 mérkőzésen lépett a pályára. 1998-ban lebukott szteroid használattal és úgy döntött, hogy befejezi az NFL pályafutását. Nem elég, hogy a pályafutásának vége volt, mint kiderült a pénzügyi tanácsadója alaposan átverte és gyakorlatilag olyan szegény volt mint a templom egere. Egy temetkezési vállalkozónál kezdett dolgozni, a munkája pedig az volt, hogy egész nap koporsókat cipelt.

Csatlakozás a ring világához

Az átlag magyar sosem fogja megérteni, hogy a pankrációnak mekkora kultusza van az amerikai vagy éppen a japán szórakoztató iparban, ezért olvasóinknak talán meglepő lehet, hogy 2001-ben Sapp pankrátorkodni kezdett. Az NWA Wildside nevű szervezetnél kezdett el „fellépni” majd nem sokkal később a WCW (World Championship Wrestling) igazolta le. Úgy nézett ki, hogy a dolgok végre rendeződnek Sapp életében, ám az akkor a még WWF (ma már WWE) névre hallgató mainstream pankráció szövetség felvásárolta a WCW-t és a vezetők úgy döntöttek, hogy nincsen szükségük Sapp szolgálataira. (Bár Sapp karrierje az évek folyamán folytatódott általában japán szövetségeknél ezt a szálat most itt nyitva hagyjuk és tovább lépünk. )

Szóval 2002-re a szörnyeteg ismét munkanélküli lett. Az FX tévécsatorna akkoriban indított egy új sorozatot ami a Kemény legények viadala névre hallgatott. Sapp egy amatőr boksz mérkőzésen csapott össze William Perry-vel és bár semmi boksz tapasztalata nem volt, mégis sikerült kiütnie Perry-t a második menetben. Sapp edzője és egyben barátja Sam Greco megmutatta a mérkőzés felvételét Kazuyoshi Ishii-nek a K-1 szervezet igazgatójának, aki azonnal meghívta az óriást japánba, hogy személyesen is megismerhesse. Ishii látta benne a hatalmas potenciált és a közbenjárásával Sapp aláírt a Pride FC nevű legendás szervezethez. Mi sem mutatja jobban a benne lakozó lehetőségeket, minthogy rögtön egy olyan szerződést kapott ami lehetővé tette számára a K-1 és az MMA mérkőzéseken való részvételt is. Sapp ezek után hat hónapig készült a Team Quest-nél űs tűkön ülve várta a debütálását az első számú japán MMA szervezetnél!

Sapp a K-1-et képviselte a Pride FC gálákon, pedig még egy kickbox mérkőzése sem volt korábban. Az első mérkőzése egy korábbi pankrátor, Yoshihisa Yamamoto ellen zajlott, aki kevesebb mint három perc alatt TKO-zott, a maga elsöprő stílusában. Sapp hatalmas felütésekkel és bordásokkal kínálta meg az ellenfelét, aki bár szépen bírta a pofonokat, az egyik tiszta felütés után a mérkőzésvezető beszüntette az egyenlőtlen összecsapást. A TV képernyők előtt ülve 10 millióan nézték Sapp debütálását, aki a méretének, karizmájának és agressziójának köszönhetően azonnal szuper sztár státuszba került japánban. Egy hónap múlva debütált kickboxban is, az egyik japán nehézsúlyú tehetség Tsuyoshi Nakasako ellen. Sapp-et alig másfél perc alatt diszkvalifikálni kellett, ugyanis tovább ütötte a földre lökött ellenfelét, illetve verekedésbe keveredett a ringbe beugró segédekkel is. A szervezők és Sapp legnagyobb meglepetésére azonban a közönség nem kifújolta, hanem éljenezte a levonuló bunyóst. Aznap éjjel egész japánban ez volt a téma, majd később Sapp feltűnt az össze mérvadó TV show-ban és a népszerűsége akkorát nőtt, hogy hirtelen Ő lett a K-1 legnépszerűbb harcosa. Az amerikai felismerte a karakterben lévő potenciált és magára öltötte a szörnyeteg szerepét, aki nagyszájú, agresszív, ugyanakkor humoros verziója volt Sapp valódi személyiségének.

Egyre népszerűbb volt a szigetországban, ezt mi sem mutatja jobban minthogy filmekben szerepelt, pop lemezt adott ki és az egyik legjobb reklámhordozó lett. Nem mondhatni, hogy kímélték a szervezők, ugyanis a Pride FC-nél a második ellenfele az a 93kg-os Kiyohsi Tamura volt aki a RINGS szervezet nyílt súlyú bajnoka volt korábban és olyan neveket győzött le mint Maurice Smith. Pat Miletich, Jeremy Horn vagy Renzo Gracie. Sapp-nak nagyon egyedi stílusa volt, ami az agresszióra, az erőre és a lendületre épült ezt később NFL stílusnak nevezték el. A taktika része volt, hogy lerohanja az ellenfelét és azonnal nagy erejű ütésekkel támadja azt. Tamura ellen 11 másodpercre volt szüksége, ugyanis miután elkapta egy nagy jobbossal amitől a japán a padlóra zuhant, GNP-vel befejezte a mérkőzést.

A 2002-es Shockwave gálán Sapp a Pride nehézsúlyú bajnokával Antonio Rodrigo Nogueira-val csapott össze, bár Nogueira eredetileg a 2001-es K-1 bajnok Mark Hunt-al meccselt volna, de Hunt végül nem fogadta el azt a javaslatot, hogy a mérkőzésen vegyes menetek legyenek, azaz egy kickbox menetet, egy MMA szabályú menet kövessen. Mivel akkoriban a Pride bunyósai kerülték Sapp-et és mindenkinek lekötött mérkőzése volt, Nogueira bevállalta a szörnyeteget bár annyi szabálymódosítás volt, hogy nem lehetett a földön fejre térdelni.

Az erős és a technika összecsapása.

Mondanom sem kell, hogy a technikát itt Nogueira képviselte, ennek ellenére, Sapp már a menet első másodperceiben úgy földhöz vágta az őt levinni próbáló brazilt, hogy a közönség rémülten hördült fel. A Pride FC ismérve volt, hogy az első menet nem a UFC-ben használatos 5 perces intervallumot vette igénybe, hanem 10 perc hosszúságú volt. Nogueira hiába egy BJJ fenomén egész egyszerűen nem bírta kivitelezni a submission támadásokat mert Sapp megoldotta őket erőből, illetve akkora bombákat helyezett el a brazil állán, hogy az csoda, hogy túlélte a menetet. Az első menet végigment és a másodikra egy jóval fáradtabb Sapp érkezett, aki nem volt hozzászokva az ilyen hosszú mérkőzésekhez! A brazil aztán a másodikban sikeresen kivitelezett egy karfeszítést amivel megnyerte az epikus mérkőzést.

A gigászi csata osztatlan sikert aratott a szakmában és a rajongóknál is. A szaklapok csak úgy írtak róla, mint „Minden idők legjobb nehézsúlyú összecsapása!” vagy mint a „Legtöbb dráma ami egy mérkőzésen megtörténhet!” Tény, hogy mind a két fél, bármelyik pillanatban megnyerhette volna a mérkőzést, a későbbi Pride nyíltsúlyú bajnok CroCop így emlékszik vissza a mérkőzésre. „A legőrültebb csata volt amit valaha is láttam. Egész egyszerűen hihetetlen, hogy Nog túlélte azt a földhöz vágást, én azt hittem eltört a gerince.” A szervezet szakmai kommentátorai Stephen Quadros és Bas Rutten egyöntetűen azt mondták, hogy Sapp komoly tényező lehet a szervezetnél ha többet edz. A mérkőzés egyébként visszavágóért kiáltott, de Nogueira, akinek mind a két arccsontja eltörött a mérkőzés alatt elutasította ezt az opciót!

Nem sokkal később Fedor Emelianenko elhódította a bajnoki címet a braziltól és azonnal megindultak a tárgyalások egy Sapp elleni meccs lehetőségéről, amit az orosz el is fogadott majd azzal viccelődött, hogy 70kg-ot kellene híznia, hogy egy súlyban legyenek. Hogy miért is hiúsult meg ez a csata? Sapp-ben akkora potenciált látott a K-1, hogy úgy gondolták jobban járnak ha a szervezeten belül tartják a szörnyeteget. Egy hónappal a Nog elleni mérkőzés után, már a francia fenegyerek Cyrill Abidi elleni lépett a ringbe. A biztonság kedvéért maga Ishii mester volt a bíró, Sapp ugyanis lerohatna Abidi-t és talán nem a legszokványosabb és legtechnikásabb vagy éppen legális ütésekkel támadva TKO-val legyőzte őt. (Sapp előszeretettel használt kalapács ütéseket a K-1 mérkőzésein is, pedig a szabályok ezt tiltották.) A szörnyeteg megszerezte tehát az első kickbox győzelmét, Abidi véleménye pedig senki nem érdekelt az üggyel kapcsolatban. Egy hónappal később a sérült CroCop-ot helyettesítette egy gálán a legendás Ernesto Hoost ellen. Mindenki meglepetésére Sapp dominálta az első menetet, ami után Hoost sérülései miatt a ringorvos leléptette a hollandot.

Ez a teljesítmény meggyőzte a K-1 vezetőségét róla, hogy igenis érdemes az amerikaira építkezni, ugyanis nagyon meggyőző teljesítményre képes, ahoz képest, hogy milyen kevés ideje edz. A legtöbb bunyós a K-1 és a Pride szervezeten belül is félt kiállni Sapp ellen, ami csak tovább növelte az ázsióját a közönség köreiben. Egyedül Hoost volt az, aki a szabálytalan technikák miatt követelte a visszavágót ellene. Két hónappal később az év végi nagy döntőn az első körben Schilt-el találkozott volna, de későbbi bajnok sérülés miatt lemondta a részvételt. Helyére Hoost ugrott be, aki bosszút akart állni a vereségét. Sapp nem sokat változtatott a megszokott taktikáján és lerohanta az ellenfelét, de Hoost testütésekkel padlóztatta őt és kihúzva az első menetet. A második menetben Hoost követte a bevált taktikát, de most Sapp küldte őt a padlóra és a mérleg nyelve ide-oda billeget, a győzelem vagy a vereség mind a két fél részéről ott lógott a levegőben. Sapp fölénybe került és hatalmas ütésekkel találta el a hollandot, aki válasz nélkül viselte azokat, Nobuaki Kakuda azonban közbe lépett és leléptette őt. Hoost bár hatalmas bombákat hordott ki lábon és valóban nem válaszolt rájuk, végül is jogosan volt felháborodva hiszen talpon volt a leállítás pillanatában. A helyzet fricskája, hogy Sapp kimerültség és kéz sérülés miatt nem folytatta a döntőt így Hoost jutott tovább, aki végül megnyerte a bajnoki címet.

A népszerűsége ekkor már akkora volt, hogy decemberben ismét elvállalt egy MMA mérkőzést Yoshihiro Takayama ellen, aki csak 25kg-al volt könnyebb nála. Ahogy várni lehetett a japán a földre vitte a mérkőzést, ahol azonban Sapp egy alap technikával egy karfeszítéssel kopogásra kényszerítette őt. Ha a meccs előtt Sapp népszerű volt, akkor ezek után igazi szupersztár státuszba emelkedett. Akkora média felhajtás vette körül, hogy konkrétan nem volt ideje edzeni, akkori edzője Matt Hume így emlékszik vissza ezekre az időkre. „Ha lett volna rá ideje, hogy rendesen eddzen akkor egy sokkal jobb bunyós lehetett volna belőle. De Bob és a K-1 inkább a médiamegjelenésekre koncentrált, ebből kerestek pénzt, szóval elfogadtuk.”

A következő mérkőzés CroCop ellen következett, Sapp pedig változtatott a felkészülésén, Muay Thai edzéseken vett részt és Bas Rutten-el is közösen dolgozott. 2003-at írtunk ekkor, Sapp 2002-es teljesítménye után a legtöbb K-1 bunyós nem vállalta a mérkőzést ellene, ám a horvát nem volt az az ijedős fajta. Egy perc telt el a mérkőzésből amikor CroCop megfogta májon az amerikait, majd egy nagy hátsó kezessel eltörte annak a szemgödör csontját. A szörnyeteg fájdalma átjött a képernyőn is, a ringből azonnal a kórházba szállították, ahol műtéttel hozták rendbe a törést. Később CroCop és Sapp megegyeztek szóban egy visszavágóban MMA szabályok szerint, de a mérkőzésből végül nem lett semmi.

A K-1 ekkor megpróbálta meglovagolni a Sapp őrületet és létrehozott egy szuper nehézsúlyú ligát amit Sapp után Szörnyetegnek neveztek el (Beast) és olyan harcosokat igazoltak le mint a koreai óriás Hong-Mam Choi, vagy a brazil ősember Giant Silva. A divizió viszont csak két rendezvényt élt meg, ugyanis nem hozta az elvárt nézőszámot és jegyeladást, így bebizonyosodott, hogy nem csak a bunyósok mérete, hanem a karizmája, szereplő képessége az ami vonzza az embereket és ezért volt Bob Sapp különleges!

Augusztban A K-1 Las Vegas-ban tartott show-ján lépett fel, ellenfele pedig az UFC veterán Kimo Leopoldo volt. Sapp ismét Maurice Smith-el készült a csatára, a taktikájuk a térdesekre és a nagy erejű ütésekre épült! És működött, Sapp több ütéssel is megfogta Kimo-t, de a kondija elkezdett elfogyni, az ellenfél ezt észre vette és a menet végén padlóztatta őt. Bár Sapp felállt a K-1 jól bevált bírája Nobuaki Kakuda talán egy kicsit több pihenőt hagyott az aranytojást tojó tyúknak a szünetben, hogy az össze tudja szedni magát. Taktikát kellett váltani, vissza kellett térni a minden elsöprő támadásra, mert fogyni kezdett a kondi. Bevált! Kimo a földön volt, felállt és próbálta kiütni az ellenfelét, de kapott egy olyan ütést, ami után már képtelen volt folytatni a mérkőzést. Az amerikai siker azonban nem volt felhőtlen, a közönség utálta Sapp-et és hangosan kifújolták a ringben. A meglepetéseknek azonban ekkor még nem volt vége! A nézőtéren ült ugyanis Mike Tyson, aki beszólt a szörnyetegnek, majd szóváltást egy kis lökdösődés követte a ringben. A jelenet persze előre megrendezett volt és erősen izzadtság szagú, amit Iron Mike nem is volt képes nevetés nélkül eljátszani, pedig még mindenki emlékszik rá milyen ha Tyson dühös, ugyanis a Lennox Lewis-al történt verekedése a face-off-on, legendás. A felek megegyeztek egy mérkőzésben a ringben, majd nem sokkal később a K-1 bejelentette, hogy Mike Tyson rábólintott a csatára és el is kezdett a kickbox szabályok szerinti mérkőzésre készülni. Az amerikai rajongók azonban nem is szerették Sapp-et, de ami még rosszabb, hogy nem vették őt komolyan. Még a japán utcákat járva félistenként tekintettek rá, addig a hazájában egy technikátlan óriást láttak benne. Egyértelmű volt tehát, hogy a mérkőzést nem éri meg megrendezni az USA-ban, de ahol a legnagyobb profitot lehetett volna várni tőle, természetesen Japánban, ott viszont Tyson nem kaphatott vízumot, hogy meccselhessen, elítélt bűnöző lévén. Bár folytak a tárgyalások és az egyeztetések a lehetséges helyszínekkel, de végül nem találtak olyan helyet ahol komoly profittal tudták volna megrendezni ezt az összecsapást.

Mivel a lehetséges meccs nagyon képlékeny volt, ezért a K-1 elkezdett MMA mérkőzéseket szervezni az amerikainak. Szeptemberben Stefan Gamlin-el csapott össze, aki még nála is nehezebb volt. Persze a szörnyeteg kevesebb mint egy perc alatt lekopogtatta az ellenfelét, utána pedig a ringben újra kihívta Tyson-t, sőt azt jósolta, hogy egy fejrúgással fogja kiütni őt, majd kitért Tyson egyik ex ellenfelére Francis Botha-ra aki ekkoriban már a K-1-ben is osztotta a pofonokat, ugyanis kihívta őt is.

Októberben már egy másik K-1 bajnok Remy Bonjasky ellen lépett a ringbe, és majdnem ki is dobta azt belőle, annak a védjegyének számító repülő térdese után. Sapp űzte a hollandot és talált is ütésekkel és térdesekkel, de a menet mindenképpen Bonjasky-é volt. A második menetben Sapp egy kombináció után a földön találta magát, de onnan felállva fellökte ellenfelét és egy súlyos ütéssel kínálta meg a földön. Bonjsaky nem volt képes folytatni a mérkőzést így a szörnyeteget ismét leléptették.

A K-1 2003-as szilveszteri rendezvényén összehoztak egy igazi giga mérkőzést, Sapp és a szumo legenda Akebono között. Ez volt Akebono debütálása a szervezetnél és a két sportoló népszerűségét mutatja, hogy 45.000 néző váltott jegyet a rendezvényre és a TV képernyők előtt 54 millió japán izgulta végig a meccset. (Japán lakossága ekkora 127 millió főre volt tehető) Sapp szépen dolgozott, combosokkal és kombinációkkal kínálta meg riválisát, aki leginkább csak lökdösődni tudott tapasztalat híján. Akebono kétszer is a padlóra került mielőtt az első menet végén Sapp ki nem ütötte őt. A közönség soraiban, természetesen mint néző ott volt Tyson is és ők ketten megint csak összeszólalkoztak, de a mérkőzés mint írtuk sosem történt meg végül.

2004-ben ismét MMA meccsel indult a show, Sumyaabazar ellen akivel Sapp egy fordulatos meccset folytatott, sok-sok technikát bemutatva, ám az ellenfele végül egy sérülés miatt feladta a mérkőzést. Két héttel később egy kickbox meccs várta a Kimbo Slice-t kiütő Seth Petruzelli ellen aki bár leütötte Sapp-et az első menetben, egy támadást követően megsérült a bicepsze így Ő is feladni kényszerült a mérkőzést. Nem sokkal később Sapp-nek volt egy K-1 meccse egy felhozó ember ellen, majd részt vett a rá épülő K-1 Romanex gálán, amivel a K-1 hivatalosan is el akarta indítani az MMA sorozatát. Az ellenfele Kazuyuki Fujita, azonban csúnyán beleköpött a levesbe, ugyanis miután földre vitte Sapp-et és megúszta annak a boka feszítési kísérletét, nemes egyszerűséggel szét focizta az amerikai fejét a földön. (Japánban néhány szervezetnél engedélyezett az úgy nevezett Soccer kick, azaz a földön lévő ellenfél fejének, rúgásokkal való támadása) Hamarosan ismét a ringbe lépett a szörnyeteg, ám K-1 szabályok szerint és Ray Sefo ellen aki a második menetben ütötte ki őt. Év végén aláírt egy négy menetes összecsapásra Jerom Le Banner ellen, különleges szabályok szerint, melyeknek az értelmében az 1. és a 3. menet a K-1 szabályai szerint zajlik, még a 2. és a 4. MMA szabályok szerint. Sapp mint azt várni lehetett az 1. és a 3. menetet a védekezésre és a clinch-re építette még a neki kedvezőbb MMA szabályú menetekben próbálta a földön dűlőre vinni a dolgot, hol ütésekkel, hol pedig submission kísérletekkel. A mérkőzés végül végigment és a megbeszélt szabályok értelmében döntetlen eredménnyel zárult. Bár érdekes volt ez az elképzelés ami kiegyensúlyozni próbálta a stand-up fighterek és a grapplerek közötti különbségeket, a közönség nem volt tőle elragadtatva így többé nem rendeztek ilyen kevert szabályú mérkőzéseket.

A 2005-ös év nagyon is gyümölcsöző volt számára, hiszen az olimpiai érmes Judos Kim Min-soo-t már az első percben kiütötte. Érdekesség, hogy ez egy Hero's gálán történt, ami a Romanex gálák utódjaként jött létre. Sapp ezek után bejelentette, hogy elindul a Hiroshima GP-n és a felkészülését régi barátja Sam Greco vezeti. A közönség és a szakma is kíváncsi volt rá, hogy Sapp bírni fog e három mérkőzést egy este, korábban ugyanis mindig problémák voltak a kondíciójával. A Greco-val való közös munka azonban meghozta a gyümölcsét, a szörnyeteg technikai repertoárja, ugyanis jelentősen bővült és a kondijával sem volt baj.

Az első körben az *„újévi csókról” elhíresült Yoshihiro Nakao-t verte meggyőzően egyhangú pontozással. A második körben a fiatal Hiraku Hori ellen, már agresszívebb bunyót mutatott be, ám a japán padlózás nélkül élte túl a menetet. Az amerikai a második menetben egy kis brusztra invitálta Hori-t a ring közepén, aki belemet a pofoncserébe, ám az egyik horogtól padlót fogott és fel sem kelt onnan. A döntőben Tatsufumi Tomihara volt az ellenfele, akit az első menetben kétszer is leütött de a mérkőzés végül végig ment és Sapp győzelmével zárult, a hatalmas termetű szörnyeteg tehát ismét bizonyította, hogy tud ha akar és képes akár három mérkőzésre egy éjszaka!

*Nakao egy újévi gálán a texasi Heath Herring ellen lépett a ringbe és a szabályismertetés alatt szájon csókolta azt. Herring nem tudta hova tenni a cselekedetet és lányos zavarában állba vágta Nakao-t aki eszméletlenül csuklott össze.

„Voltak a karrieremben mélypontok, ám úgy gondolom, hogy most az egyik tetőpontján vagyok. Nagyon hálás vagyok, hogy a K-1 szervezetnél bunyózhatok” -Nyilatkozta Sapp a tornagyőzelem után amivel bekerült az év végi legjobb 16 közé.

Nem sokkal később ismét egy Hero's gála következett, ahol Alan Karaev ellen lépett a ringbe. Az orosz szumós lerohanta és gyorsan a földre vitte, amivel meglepte Sapp-et és egy submission-t is elindított, ám Sapp kiszabadult és a mérkőzést állásból folytatták, majd Sapp kiütötte Karaev-et. Az év végén Sapp a másik óriással Choi-al kezdett, aki jól kimozogta, sőt padlóztatta is az első menetben. Sapp agresszíven támadott a másodikban is, de Choi magasságának köszönhetően ki tudta boxolni az amerikait, a mérkőzést végül a koreai nyerte pontozással.

2006 májusában aztán mintha valami megváltozott volna. Sapp Hollandiába utazott, hogy Ernesto Hoost-al harmadszor is összecsapjon, annak a búcsú mérkőzésén. Megjelent a sajtótájékoztatón és a gálán is, azonban a rendezvény indulása után eltűnt a helyszínről.

A K-1 hivatalos közleményt adott ki, melyben azt állította, hogy Sapp a gála alatt új (minden bizonnyal pénzügyi) feltételeket szabott a szervezőknek, amit azok nem voltak hajlandóak elfogadni. Az érem másik oldala pedig az amerikai verziója volt, miszerint a szervezet nem a megszokott készpénzes fizetési módszert akarta alkalmazni, hanem az utólagos kifizetési rendszert, amit azonban szerződéssel nem voltak hajlandóak biztosítani.

Ennek ellenére egy évvel később részt vett a holland GP-n ahol Peter Aerts már az első menetben kiütötte őt.

Sapp-et akkortájt felkereste a WWE és a TNT is, hogy csatlakozzon hozzájuk mint pankrátor, ám a K-1-el kötött szerződése értelmében nem léphetett ringbe más szervezetnél semmilyen formában. Bár próbáltak a WWE ügyvédeivel kiskaput találni, de a japán szerződésen nem találtak rést. Két évig nem lehetett nagyon hallani a szörnyeteg felől, amikor is meglepetés szerűen visszatért egy MMA mérkőzésen a K-1 kötelékein belül a szintén japánban sztárnak számító Bobby Ologun ellen, akit már az első menetben TKO-zott. (Ologun öccse a K-1 Max tornáin szerepelt, Ő maga pedig ismert humorista és TV-s személyiség a szigetországban)

A K-1-es szerződésnek, ezzel hivatalosan is vége lett, Sapp pedig aláírt a Hustle nevő japán pankrció sorozathoz.

Ezek után hatalmas lejtmenetbe kezdett és vereséget vereségre halmozott kisebb, olykor neve nincs szervezeteknél. A sportban felhozó embernek hívják az ilyen bunyósokat, akik egy jobb mérleget tesznek pénzzé, hogy feltörekvő bunyósok ázsióját növeljék.

Mirko CroCop gyakran kommentálta Sapp mérkőzéseit a hazájában és nem ment el szó nélkül a jelenség mellett.

„Egyszer megkérdeztem tőle. Te Bob miért csinálod ezt? Én nem csak, hogy személyesen találkoztam vele, de küzdöttem is ellene és higgyétek el, nagyon nagy és erős fickó, baromira veszélyes! Nagyon sokat bunyózott Európában és az esetek 99%-ban kikapott, de nagyon könnyen. Miért csinálta mégis ezt? Simán meg tudta volna verni a srácokat általában, de nekem úgy tűnt, hogy nem akar mást csak kikapni.”

Szó mi szó, a forgatókönyv általában úgy nézett ki, hogy Sapp megérkezett, csinálta a cirkuszt a mérlegelésen, aztán a meccsen az első menetben kikapott. A közönség kifütyülte, megdobálta aztán éltette a hazai bunyóst. Általában feltörekvő harcosok, vagy helyileg népszerű bunyósok ellenében hívták a ringbe a szörnyet.

*Sapp „tudását” mutatja, hogy az egyértelműen eladott, bunda mérkőzéseket is úgy alakította, hogy a közönség őt utálja és ne a bunda tényével legyen elfoglalva.

Amikor Sapp-nak szegezték a kérdést őszintén és nyíltan adott választ.

„Hogy eladom e a meccseimet? Nem! Hogy veszélyeztetem e az egészségemet egy nem túl nagy összegért? Nem... Tudjátok ezek általában jól kinéző, feltörekvő kis szervezetek, amiknek azonban nincsen sok pénzük. Nem fogják fizetni a kórházi számláidat ha megsérülsz és nem fogsz általuk reklám bevételhez jutni. Amikor még a K-1 dübörgött mindent, de szó szerint mindent fizettek. A szíved-lelked ott hagytad a ringben, mert ha megsérültél, tudtad, hogy a legjobb orvosi kezelést fogod kapni és a számlát a szervezet fogja állni. Ezzel szemben manapság a legtöbb kis szervezet a meccspénzen kívül nem nyújt számodra mást. Amikor a promótereket kérdezik róla, hogy egy-egy bunyós miért nincsen megfelelően megfizetve mindig azt a választ kapják, hogy a bunyó az üzlet. Nos ez valóban így van, én is ezt mondom, ez csak üzlet, ha akkora összeget kapok, higgyetek nekem, nem fog érdekelni megsérülök e.”

Sapp továbbra sem rázta meg magát túlzottan kisebb-nagyobb szervezeteknél bunyózott, de általában tényleg csak fizikailag volt jelen a ringben. Elvállalt még pár nagyobb bunyót is egy Indiai szervezetnél, valamint Oroszországban, mígnem 2014-ben közleményt adott ki miszerint visszavonul.

A közlemény szerint Sapp orvosi számlái nagyon magasak voltak és az évek megtakarításainak köszönhetően elég pénzt (milliókat) tudott félretenni, így nem kínozza magát tovább.

Ám ezután szerződést kapott a frissen induló japán Rizin FF-től, és újra Akebono ellen lépett a ringbe egy Shootbox mérkőzésen. Várt győzelmet bárki is az amerikaitól? Nem! Ennek ellenére egy igazán kemény meccsen idő előtt győzte le a hatalmas riválisát.

2017-ben és 18-ban ismét két gyors vereség következett egy-egy kisebb szervezetnél majd 2018-ban ismét egy Rizin gála következett ahol 9 év óta először, ismét győzött MMA szabályok szerint.

Bob Sapp mérlege mind a K-1 mind pedig az MMA szabályok szerint negatív, ám mégis azon kevés bunyósok közé tartozik, akik milliomosak lettek a bunyóból, pedig sosem szereztek komolyabb bajnoki címeket. A bunyó karrier mellett sokáig dolgozott pankrátorként, általában japán szervezeteknél, valamint több filmben is feltűnt mit szereplő.

A cikkből persze nem maradhat ki a magyar érdekeltség sem, ugyanis 2011-ben a legendás Kunkli Tivadar Budapesten győzte le Muay Thai szabályok szerint a majdnem 80kg-al nehezebb Sapp-et. Mivel belső információink nincsenek, mi is csak a látott felvételekre tudunk hagyatkozni, amik alapján az NFL stílusban támadó amerikait, egy könyökössel kivégző harcos nem egy előre lebeszélt forgatókönyvet vitt véghez.

Összegzés

Bob Sapp talán nem olyan karriert járt be, ami alapján nagybetűs SPORTEMBERNEK neveznénk, viszont vagy egy örök igazság, egy örök tény, mégpedig, hogy a profi bunyó az üzlet. Ennek a felfogásnak a mentén pedig Sapp talán a legjobban aknázta ki a kínált lehetőségeket, a lehető legkisebb kockázatot vállalva. Lehet szeretni vagy utálni a Szörnyeteget, de egy biztos, a profi bunyó szórakoztató ipar és Bob Sapp igenis szórakoztató jelenség!

Amennyiben nem ismered Sapp meccseit, itt most pótolhatod!