A 80-as éveket sokan úgy emlegetik mint a nehézsúlyú ökölvívás egyik hullámvölgyét, pedig Mike Tyson-on kívül volt itt megannyi jó bunyós! Jó bunyósok voltak ők, de azt a folyamatos és magabiztos menetelést mint Tyson egyikük sem tudta hosszú távon utánozni. Ilyen bunyós volt Tony Tucker is, akinek a politika és a sérülések folyamatosan hátráltatták a karrierjét.
Tucker mondhatni parádés amatőr karriert tudhatott a háta mögött, édesapja is bokszoló volt és amint meglátta a fiában lakozó lehetőséget az edzőjének és a manager-ének állt. Minden pénzét a fiú amatőr karrierjébe fektette. 1979-ben félnehézsúlyban megnyerte a Pán Amerikai játékokat és a világkupát is. Az amerikai válogatott akkori kapitánya úgy fogalmazott, hogy Tucker annyival jobb mint a 76-os olimpiai bajnok Leon Spinks, hogy az még a kesztyűit sem tarthatná a srácnak a sarokban. A szakma úgy jellemezte a fiút mint aki nagyon technikásan bokszol mégis nagy ütő, nem fél beleállni a hirigbe. Gyakran Joe Louis-hoz hasonlították.
Az első pofon az élettől.
1979-től Tucker-nek egy cél lebegett a szeme előtt, megnyerni az olimpiát! Jimmy Carter az Amerikai Egyesült Államok elnöke viszont bejelentette, hogy az amerikai csapat bojkottálja az 1980-as moszkvai olimpiát, így a 22 éves fiú álma egyszer csak szerte foszlott. Apja és ő ekkoriban már a profi karriert tervezték. Volt egy hírhedt Lengyel repülőgép baleset is ebben az évben, amikor is az amerikai boksz csapat 22 tagja vesztette az életét. Tucker végül 115-6-0-ás amatőr rekorddal állt a profik közé.
Tucker 28 évvel később így emlékezett a dologra.
1979-ben legyőztem mindenkit akit le kellett, hogy én képviselhessem Amerikát az olimpián. Természetesen nagyon csalódott voltam mikor megtudtam,hogy bojkottálják a játékokat, az lett volna az én ugródeszkám a profi karrier előtt. Amikor a baleset történt édesapám a kórházban volt és őt látogattam meg, ezért nem értem el a gépet. A családom úgy tudta, hogy én is a gépen voltam és azt gondolták, hogy meghaltam. Ismertem mindenkit a csapatból a barátaim voltak.
A hullámvölgyekkel teli profi karrier.
1980-ban profinak állt és a korai meccsei gyakran bekerültek az NBC a „Holnap bajnokai” műsörába. Nem hivatalosan az édesapja maradt a manager és az edző is, ugyanis Tucker nehezen találta meg másokkal a közös hangot. 1982-re annyira elmérgesedett a viszonya Bob Arum-al, hogy helyette a Dél-Afrikai promóterrel Cedrick Kushner-el írt alá egy szerződést ám nem sokkal később a Danny Sutton elleni mérkőzésen térdsérülést szenvedett ami miatt 15 hónapot kellett kihagynia. Tucker a 80-as évek nagy részében nem TV-s meccseken szerepelt, ebben közrejátszott egy későbbi kézsérülés is, ami miatt ismét 8 hónap szünet következett.
Kushner mintha egy feneketlen kútba dobta volna a pénzét. A veretlen Tucker ugyanis nagyon jó volt, de nem volt népszerű a rajongók ugyanis nem látták őt a TV képernyőkön. Nehéz volt neki ellenfeleket szerezni és több kisebb-nagyobb sérülés is végig kísérte a karrierjét. 1986-ban James Broad legyőzésével elhódította az USBA nehézsúlyú bajnoki címét és ezzel bekerült a Don King és az HBO által szervezett nehézsúlyú címegyesítő sorozatba.
Egy klasszikus edzőkesztyű: https://bit.ly/3aAWdm4
Michael Spinks-nek Tucker ellen kellett volna megvédenie az IBF nehézsúlyú címét, de Ő inkább a sokkal ismertebb és kevésbé veszélyes Gerry Cooney ellen lépett a ringbe. Bár az HBO-s szerződés lehetővé tette Spinks számára, hogy a sorozaton kívül kockára tegye a bajnoki övét, Dennis Rappaport, Cooney managere előre megmondta, hogy Cooney győzelme esetén a fehér nehézsúlyú bajnok ára jóval magasabb lesz mint amit az HBO fizet jelenleg egy-egy mérkőzésért. Don King és Seth Abraham tehát megmozgatott pár követ és Butch Lewis (Spinks managere) legnagyobb bánatára Spinks-et megfosztották az övtől.
Spinks elutasította, hogy ellenem lépjen a ringbe. Talán több olyan meccset kellett volna vállalnom, amivel növelhettem volna a népszerűségemet. Túl veszélyes voltam ahhoz, hogy relatíve kis pénzért ellenem bunyózzon. Én úgy gondolom, hogy kiütöttem volna őt, egész egyszerűen nagyon kicsi volt hozzám képest.
Tony Tucker végül James „Buster” Douglas ellen lépett ringbe a gazdátlan IBF bajnoki címért aki Don King embere volt. (1990.ben Ő ütötte ki Mike Tyson-t) Tucker a 10. menetben TKO-val legyőzte Douglas-t akit a karrierje egyik legkeményebb ellenfelének tart.
Korábban találkoztam már sparringok során Douglas-el így tudtam, hogy mire számíthatok. Az ő apja és az én apám is bunyósok voltak, így az összecsapás két apa-fiú párharcot hozott. Nagyon kemény meccs volt, James egy kemény srác volt!
Tucker tehát begyűjtötte az IBF bajnoki övét, 29 évesen és veretlenül, ezzel szemben a másik ágon Mike Tyson a WBC és a WBA öveit birtokolta 21 évesen és szintén veretlenül. A végső mérkőzés az HBO sorozatában adott volt tehát, a kérdés már csak az volt, hogy mennyiért. Kushner-nek akkor már 450.000 dollárjába volt Tucker karrierje és ezt mindenképpen szerette volna kivenni.
A promóter így emlékszik vissza ezekre a tárgyalásokra.
Tucker olyan volt mint egy feneketlen kút, de a helyett, hogy hagytam volna szabad ügynökként tevékenykedni mindig adtam még neki néhány tízezer dollárt, hiszen úgy voltam vele egy ilyen srácnak egyszer eljön a nagy meccs lehetősége. Ha 1982-ben a bankba rakom a pénzt akkor 1987-re 650.000 dollárom lett volna, azaz 200.000 dollárt kerestem, e helyett 450.000 mínuszban voltam. Don King 1.200.000-ret ajánlott a Tyson elleni meccsért, de abból én csak 300.000-et kerestem volna, pontosabban már csak a felét, ugyanis ekkor már Jeff Levine-el közösen dolgoztunk Tucker-el. Hogy őszinte legyek, tudtam, hogy ez egy igazi most vagy soha lehetőség ezért kerek perec megmondtam, hogy 1.900.000 vagy nem lesz mérkőzés.
Vissza nem térő kesztyű akció: http://bit.ly/2MX6UVq
1987 augusztusában Tucker egyhangú pontozásos vereséget szenvedett Tyson-tól, de az első menetben elkapta őt egy ütéssel valamint nagyon jól bunyózott végig. A HBO szakértői és Sugar Ray Leonard is ódákat zengett Tucker teljesítményéről aki a boksz minden fortélyát bemutatta a mérkőzésen, ha kellett bokszolt, ha kellett fogott, de ez sem volt elegendő Tyson ellen, bár később kiderült Tucker törött jobb kézzel érkezett a ringbe.
Őszintén úgy gondoltam, hogy Mike Tyson engem nem győzhet le! A felkészülésem alatt volt egy sparring partnerem, úgy nevezte mindenki, hogy a fiatal Joe Louis. Ez a srác, egy csomó szarságot dumált rólam a többieknek és ez visszajutott hozzám. A legközelebbi kesztyűzés alkalmával őt kértem első partnernek, le akartam ütni. Eltaláltam egy jó ütéssel, de hallottam, hogy reccsen a kezem. A menet után a sarokban tudtam, hogy nagy a baj, a doki pedig mondta, hogy egy kis törés van a kezemben, 10 napig pihenni kéne. Nem volt már ennyi időnk a meccsig így sérülten mentem a ringbe ellene. Egy kézzel kiállni Tyson ellen őrült dolog volt, az első menetben bevittem neki egy jobb felütést de pokoli fájdalmat éreztem a kezemben. A kezem sajgott és ezért nem is tudtam úgy bunyózni ahogy kellett volna. Egy kézzel nem verheted meg Tyson-t, de ha nem vagyok sérült szerintem még ki is ütöttem volna!
A láthatatlan bajnok.
Tony Tucker minden idők legrövidebb ideig csúcson lévő nehézsúlyú világbajnoka, megkoronázása ugyanis csak 64 napig tartott. Sosem volt elég közismert a rajongók körében és tiszavirág életű bajnoki címére sem sokan emlékeznek, Tucker karrierjének csúcspontját elnyomta Tyson ragyogása.
A mérkőzés után Tucker karrierje már sosem volt a régi, bár még 11 évig osztotta a pofonokat. 1991-ben legyőzte Orlin Norris-t és ezzel ismét NABF bajnok lett (ez az IBF előszobája) majd 1993-ban Lennox Lewis ellen kapott lehetőséget a WBC bajnoki címéért, melyet egyhangú pontozással elveszített.
Lewis kemény pali volt. Akkoriban már túl voltam a csúcson, a Tyson meccs után Holywoodi életet éltem annak minden velejárójával (drogok) és nem akarok kifogásokat keresni, de sok orvosi probléma is gyötört akkoriban.
A Lewis mérkőzés után következett pár gyors győzelem, majd felcsillant a lehetőség, hogy a visszatérő és bajnoki címet szerző George Foreman ellen léphessen ringbe, de Foreman nem kért belőle. Bár a WBA szerette volna, hogy Tucker és Foreman összecsapjon de minden idők legidősebb nehézsúlyú bajnoka inkább az Axel Schulz elleni pénzes meccset választotta.
„Big” George Foreman így emlékszik a dologra.
Rám akarták erőltetni a Tucker elleni meccset. Ránéztem a srácra és azt mondtam. Mama nem hülyét nevelt, én nem bunyózok ellene. Elvették tőlem a címet. Volt néhány ember akikkel nem akartam bunyózni, jó okkal, Ő egy kemény srác volt.
Tucker, Bruce Seldon ellen lépett ringbe a megüresedett övért, de a vezetőbíró leléptette őt a 7. menetben a feldagadt szeme miatt.
Természetesen úgy gondolom, hogy korán állították le a meccset. A szemem nem volt annyira rossz állapotban, egy címmeccset nem állítanak meg ilyenért. Don King azt akarta, hogy Seldon, Tyson ellen bunyózzon egész egyszerűen feláldozta őt neki. Halálra volt rémülve Tyson-tól, ha megnézed a meccs felvételét komolyabb ütések nélkül ment le.
Tucker a Seldon elleni fiaskó után még 9 alkalommal lépett a ringbe és mérlege 5-4 volt ezeken a mérkőzéseken. Hide ellen megpróbálta megszerezni a WBO bajnoki címét de a 2. menetben TKO vereséget szenvedett. Ezután már csak remélte, hogy talán még egy címmeccs megadatik számára, de a John Ruiz eleni vereség ráébresztette őt a szomorú valóságra.
A csendes ember ellen az NABF öv volt a tét és a hatodik menetben komoly esélye is volt a győzelemre, de Ruiz végül a 11. menetben TKO-val állította meg őt.
Ezek után már csak egy búcsú mérkőzése volt, majd orvosi tanácsra a látása érdekében abbahagyta a profi ökölvívást!
A Seldon elleni vereség után már csak kerestem önmagamat. Nem a pénz motivált, hanem bajnok akartam lenni, valami maradandót akartam alkotni. A Ruiz elleni mérkőzésen ugyan leszakadt a retinám de azt rendbe hozták az utolsó meccsem előtt. Akkor már tudtam, hogy ez ennyi volt, megvertem egy felhozóembert és visszavonultam. Ha visszatekintek a karrieremre sok dolgot bánok, legfőképpen azt, hogy sérülten álltam ki Tyson ellen. Ha akkor ott kicsit toljuk a mérkőzést biztos vagyok benne, hogy máshogy alakul az életem. Mindig is gondjaim voltak a managerekkel és a promóterekkel, de nagy hiba volt az is, hogy végül aláírtam Don King-el aki számára mind csak feláldozható katonák voltunk.
Tony „TNT” Tucker végül 57-7-0-ás rekorddal vonult vissza 1998-ban úgy, hogy a legnagyobb álmait sosem tudta beteljesíteni a bokszban.
